Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Rév Pál: Schwarz Dávid
4. ábra A léghajóba épített Daimler motor. (Szovjet levéltárban a Schwarz léghajóépítés dokumentumai között lévő eredeti felvétel.) A kivitelezett léghajótest tartószerkezeti alapja egy alumínium ötvözetű, rácsos szerkezetű vázrendszerrel kiképzett keret. Ennek oldalai végigfutó rácsos hossztartók, közöttük, velük párhuzamosan még két szintén rácsszerkezetű köztes hossztartó helyezkedett el. E négy hossztartót tíz rácsos kereszttartó kötötte össze. Az így kiképzett keret rácsos tartókból álló 27 négyszögletes mezővel lett kiképezve. E tartók 200 mm-es magasságúak voltak, 20 X 20 X 2 mm-es könnyűfémszegletekből összeszegecselve. A keret egyes tartói egymáshoz is szegecskötésekkel kapcsolódtak. A léghajótest középső része 9 db., egyenként 3,04 m hosszú, hengeres részekből állott. Ehhez, elől elliptikusán ívelt körkúpos orrész, hátul pedig legömbölyített farrész csatlakozott. A léghajótest váza alumínium burkolatot kapott. E borítás; 0,18—0,20 mm vastagságú. A tervező a burkolat lemezeinek illesztésénél 10 mm-es átlapolásokat alkalmazott. A túlfedésekhez tömítőszalagokat használt. Végül a lemezeket 10 mm-ként 2 mm szárvastagságú alumínium szegecsekkel erősítette egymáshoz. A léghajó gázzal való töltése is speciális kiképzést tett szükségessé. A léghajótestet rácsszerkezetű gyűrűkkel 13 részre osztották. Minden rekeszt alulról 199
