Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Holenda Barnabás †: Jedlik Ányos

1863-ban a Poggendorff szerkesztésében megjelenő Annalen de Physik u. Chemie folyóirat számára is küldött be egy cikket csöves villamszedőről, de a szerkesztő kissé lesajnáló válaszában teljes terjedelmében nem tartotta leközölhetőnek, s csak rövid ismertetést kért. Erre Jedlik nem volt kapható. Ilyen tapasztalatával nem áll egyedül. Fermi a ma már klasszikusnak számító cikkét a rádióaktív béta sugárzás elméletéről a Nature-nek beküldötte; a folyóirat mint számukra meg nem felelőt, nem közölte. Poggendorff különben Mayer Róbert és Helmholtz első dolgozatait sem közölte az energia megmaradásáról.

Mach prágai egyetemi tanár 1876-ban ismertetett egy Jedlikéhez hasonló sűrítőtelepet, és azóta általában neki tulajdonítják a párhuzamosan tölthető és soros kapcsolásban kisüthető sűrítők telepének feltalálását. De Jedlik iratai közt megvan Machnnak 1873-ban kelt levele, amelyben Jedliktől kér felvilágosítást a csöves villamfeszítőről, amelyet a bécsi kiállításon látott. Jedlik idejében a készülékével előállítható közel egy millió voltos feszültség csak érdekes volt; a gyakorlat számára semmit sem jelentett. Később változott a helyzet.

Grimsehl: Lehrbuch der Physik című könyv is foglalkozik a párhuzamos kapcsolásban megtöltött és utána sorba kapcsolt sűrítőkkel. Greinacher (1920) szellemes módszere lehetőséget adott, hogy az átkapcsolást mechanikai eszközök helyett elektromos úton valósítsák meg. így alakult ki a kaszkádgenerátor. Ezt Grimsehl könyve szerint közép (néhány 10 000 volt) feszültségek előállítására is használják a számláló csövek és az elektronmikroszkóp számára, de a 30-as években az atom-átalakítás lett a fő cél a kaszkádgenerátor alkalmazásában. Előzőleg a rádióaktív anyagokból nyert alfa részecskéket használtak fel mesterséges atomátalakításokra, de 1932-ben Cockroft és Waltonnak sikerült hidrogén atommagokat, protonokat kaszkádgenerátorral nyert több százezer voltos feszültséggel oly gyors mozgásba hozni, hogy az a lithium atomot két hélium atommá hasította szét. A kaszkádgenerátor főleg olyan vizsgálatokra való, ahol a bombázó részecskék nagy száma a fontos, nem pedig a pontos energia. Ilyen 800 000 voltos kaszkádgenerátor van a Központi Fizikai Kutató Intézet Atomfizikai Osztályán is.

A búvár 1938. évi első száma cikket közölt ezzel a címmel: ,.Jedlik Ányos gondolata a párizsi világkiállításon”. Az amarikai Ohio Brass Co. által kiállított lökésgenerátorról számolt be, amely párhuzamosan megtöltött sűrítők sorba kapcsolásával 3 millió voltos feszültséget adott. Ma a hasonló készülékek sorozatban készülnek, s az 1 — 2 millió voltos feszültségeket főleg a légköri túlfeszültségek hatásának tanulmányozásában alkalmazzák. Ilyen egy millió voltos lökésgerjesztője van a budapesti Műszaki Egyetemnek is. Ebben is nem mechanikus eszközök, hanem szikraközök átütése végzi az átkapcsolást.

Befejezésül megemlítjük, hogy Jedlik csöves villamszedői 1945-ben az építkezések folyamán összetörtek. A Műv. Min. Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoportja (Opitz mérnök) újjáépítette a készüléket. Ami alkatrész az eredeti gépből megmaradt, azt mind felhasználták és megfelelően kiegészítve kifogástalanul működő gépezetet készítettek.

76