Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Holenda Barnabás †: Jedlik Ányos

fáradságot, s az instanciázással összekötött vesződséget nem kímélve a gyűjtemény kiegészítésére lehetőleg törekedtek.” Már 1835-ben kapott is nagyobb segélyt, 1839-ben pedig 1340 forintot utaltak ki a kezéhez, hogy abból szerezzen be egy-egy acél-mágneses egyenáramú generátort a pozsonyi, kassai, váradi, győri akadémiák és a pesti egyetem részére. Jedlik 1839 pünkösdi szünetében beszélte meg a gép részleteit Ekling bécsi mechanikussal, aki Ettingshausen tervei szerint a gépeket készítette. A magyar gépek nem az eddigiek egyszerű másolatai lettek, hanem Jedlik hasznos módosítást végeztetett rajtuk; figyelmeztette a mechanikust tervezetének egy hibájára, amely a hatást lerontja.

Jedlik már pozsonyi tanársága elején, 1831 augusztusában gondolt arra, hogy pályázik a pesti egyetem fizikai tanszékére, amely akkor Tomcsánvi Ádám halálával megüresedett, de a főapát akkor lebeszélte. Amikor azonban 1837-ben újra megüresedett a tanszék, ő is beadta a pályázatát. Az egyetemi tanárságra pályázóknak vizsgát kellett letenniök. Ez a vizsga írásbeli és szóbeli részből állott. 12 órai munkaidő alatt kellett kidolgozni három előírt tételt, azután következett a szóbeli vizsgálat, ahol tetszés szerint választott témáról kellett előadást tartani 20 percig latin és német nyelven. A vizsga eredménye alapján Jedliket nevezték ki egyetemi tanárnak. 1840. márc. 1-én foglalta el katedráját.

Amíg Jedlik eljutott az egyetemi katedrára, lassanként az ország szellemi életének jellege is megváltozott. A reformkor a természettudományok és technika területén is kezdte éreztetni hatását. Széchenyi reformtörekvései elsősorban a gazdasági-műszaki fejlődést szolgálták. Gyakorlati célkitűzései között már kezdetben ott szerepelt a Duna- és Tisza-szabályozás terve, a gőzhajózás, a hengermalom megalapítása, az állandó Duna-híd megépítése stb. A gőzhajózás a Dunán Széchenyi sürgetésére 1833-ban kezdődött meg, 1846- ban pedig már megindult az első gőzvasút is, egyelőre Pesttől Várig. Közben Kossuth megalapította a ,,Védegylet”-et a hazai ipar támogatására, az osztrák iparcikkek kiszorítására. Ennek 1845-ben már majdnem 100 000 tagja volt.

Minden megmozdulás nagy gátlója volt azonban az ország szegénysége, gazdasági elmaradottsága mellett a bécsi kormány gazdaságpolitikája, mely Magyarországot Ausztria valóságos gyarmatává tette. A magyar ipar és kereskedelem n^m is volt hasonlítható az osztrákhoz, s nálunk az életszínvonal is sokkal alacsonyabb volt. Hiányzott a megfelelő tőke a vállalkozások megindításához, s ez a technika fejlődésének egyik fő akadálya maradt még sokáig.

A fejlődés, haladás ügyének nagy szolgálatot tettek az újonnan alakuló tudományos társulatok. Az akadémia ugyan főleg a magyar nyelv ápolásával foglalkozott és a történelmi tudományok előmozdításával, de a természettudománvok is szóhoz jutottak benne. Munkáját kiegészítette az 1841-ben megalakult Természettudományi Társulat. A szakosztályaiban végzett tudományos munka mellett mindjárt kezdetben felmerült a terv, hogy az érdeklődők számára kísérletekkel összekötött bemutató előadásokat kell tartani. Ugyancsak 1841-ben kezdődtek meg a Magyar Orvosok és Természettudósok vándor47