Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Holenda Barnabás †: Jedlik Ányos

számíthatott volna, aki irányt tudott volna kijelölni kutatásai számára, a maga erejéből kellett neki indulnia a tudományos munkálkodás rögös útjának. Neki is végig kellett csinálnia azt a sok csetlést-botlást, félig tudatos próbálko­zást, ami minden autodidaktának osztályrésze, s ami annyira meg tudja bénítani éppen a legértékesebb fiatal évek munkáját. Jedlik fizikai működését Győrött kezdte meg, felszentelése után ugyani^ ifcte helyezte rendi vezetősége, hogy a rendi filozófiai tanfolyamon a természettant természetrajzot és mezőgazdaságtant tanítsa. Munkálkodása ekkor kezdett határozott irányba terelődni: a természettudományok, s ezek közü\ip a fizika foglalták le minden érdeklődését. Alkalma volt a német tudományos folyó­iratokat tanulmányozni, így hamarosan felkeltette figyelmét az a hatalmas fellendülés, amely az elektromosságtan terén éppen abban az időben mutat kozott, ő is foglalkozni kezdett a felmerülő problémákkal, s maga is meg próbálkozott a folyóiratokból megismert készülékek összeállításával. Különös tehetsége, amely a század legnagyobb fizikai felfedezőivel állította őt egy sorba, már ekkor jelentkezett. Mint fiatal győri tanár készítette el 1828-ban a világ első, tisztán elektromágneses forgó készülékét, s bár. eredmény ét nem publikálta, visszaemlékezései és egykori feljegyzései igazolják, hogy találmá­nyával megelőzte mindazokat, akiket külföldön az elektromotor felfedezői gyanánt emlegetnek. Az elektromosságtan nem volt az egyetlen terület, ahol Jedlik kutatásait megkezdte. Majdnem ugyanerre az időre esik a szódavíz készítésének fel­találása is, amely, ha nem is olyan nagy jelentőségű, mégis jól mutatja különös tehetségét, amely annyira képessé tette őt a felmerülő problémáknak gyakor­lati irányban való megoldására. Ezzel a találmányával indult meg irodalmi működése is. Találmányáról szóló latin nyelvű értekezését beküldte a Baum­gartner és Ettingshausen szerkesztésében Bécsben megjelenő Zeitschrift für Physik und Mathematik-hoz és abban németre fordítva le is közölték 1829-ben. Ezzel kezdődött Ettingshausen-nel való kapcsolata, barátsága. Az ifjú Jedlik arcképét az 1. ábrán látjuk. Kovács Tamás főapát 1831 áprilisában Győrből Pozsonyba helyezte Jedliket az akadémiára, ott lett a természettan, term.-rajz és mezőgazdaságtan tanára. A bencésrend ugyanis 1816-ban vállalkozott arra, hogy a pozsonyi akadémia filozófiai karát ellátja megfelelően képzett tanárokkal. Ennek megfelelően, ha egy tanszék megüresedett, azt lehetőleg bencésekkel töltötték be. A fizikai szertár Pozsonyban meglehetősen hiányos volt. Alapját az a néhány természettani műszer és természetrajzi preparátum alkotta, amelyeket 1784- ben Nagyszombatból idehoztak, amikor az akadémiát Pozsonyba helyezték. A gyarapodás igen lassú volt, az évi 40 forintos általány majdnem egészében elfogyott javításokra, apró pótlásokra; új beszerzésekre nem maradt pénz. ,,A bencések — írja Ortvay T. ,Száz év egy hazai főiskola életéből’ című könyvében — név szerint Jedlik és Römer tekinthetők tulajdonképpen a múzeum (szertár) legbuzgóbb gondozóinak, amint tényleg ők voltak azok, kik 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom