Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Szénássy Barna: Kőnig Gyula

.jgnorabimus” ellen emelte fel szavát: ,, . . . mint nem kicsinyes őserők küldöttjei belenyúlnak a tudás és kultúra, meggyőződés és lelkesedés lakta zöld virányiba a kétkedés és tagadás, a bizalmatlanság és kicsinylés jégáramai. Skepticizmus és pessimizmus a tudományos nevük; a tudomány és művelődés hálátlan gyermekei, de mégis gyermekei” ([16] 336. p.). ,,Az értelem skepsisével, a kedély pessimismusával szemben türelmesek vagyunk, mert lelki áramlataink rythmusában ők is rokon hangokra találnak; de az értelem pessimismusa és a kedély skepsise művelődésünk anarchista ellenségei, melyekkel az egyénnek és a nemzetnek egyaránt kötelessége, hogy szembeszálljon. Ha egy-egv gyönge pillanatban, a lemondás pillanatában föl is merül az a kérdés, vájjon kultúránknak, egész gondolatvilágunknak van-e örök értéke, vájjon megtaláljuk-e gyümölcseiben az érte hozott vér és munkaáldozatok árát, a feleletnek nem szabad tagadónak lennie. Az már nem az egyeseknek, hanem a nemzeteknek létkérdése, hogy bízzunk a történeti fejlődés erejében . . .” ([16] 327. p.). Elszánt ellensége volt a külföld kultúráját majmoló látszatmagyarnak is: ,,Az idegen ország földjét se nem lehet, se nem szabad idehoznunk: csak a magunkét művelhetjük — de szorgalmat és kitartást tanulhatunk bárhonnét” ([19] 358. p.).

Szaporíthatnánk az idézetek számát, befejezésként még egy tényre hívjuk fel a figyelmet: Kánig nagyon jól látta, hogy a nálunk akkor még sokrabec-sült polihisztorság kora végétért. Véget vetett ennek a tudományok gyorsütemű fejlődése, és az ezzel együttjáró differenciálódás. ,,A tudomány mintha folyton szaporodó részleteivel darabokra mállanék”. „Széles mederben foly a művelődés, és kényelmesen visz hajója, de áttekinteni többé nem bírjuk: abban, a mit ad. gazdaggá tehetné a szegényt, de annyi új kívánni valót súg fülünkbe, hogy szegénnyé lesz a gazdag” ([16] 331. p.).

Az a Kánig Gyula mondta ezt. aki — mint a következőkben látni fogjuk — maga is polihisztornak tekintendő, legalábbis a matematika terén.

Főbb matematikai eredményei

Rendkívül sokoldalú érdeklődését mindig az új, az eredeti, a „primőr” kötötte le*, ennek esett következetesen áldozatul két kötetre tervezett monográfiáinak második kötete. Tudományos pályáját csaknem szigorú dátumokkal határolt }>eriódusokra lehetne osztani: ugyanabból a témakörből vett néhány tanulmány, majd az ezek eredményeit lezáró és kiegészítő hatalmas mű képvisel egy-egy szakaszt.

Az alábbiakban számos eredményéről lesz szó, munkásságának minden területéről vettünk egv-két szép tételt, hasznos bizonyítást. A teljesség igényével azonban távolról sem léphet fel e fejezet.

221