Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Szénássy Barna: Kőnig Gyula

hallgatóság irányába tanúsított mély együttérzése jellemzi: méltányosabb tandíjrendszer kidolgozását, az internátusi hálózat bővítését, a középiskola és az egyetem közötti szakadék fokozatos áthidalását követelte. De a professzori karhoz is volt szava: a tudományos, mély képzettséget pályájuk conditio sine qua non-jának tekintette, sőt megkövetelte szakmájuk önálló, eredményes művelését is. Ugyanakkor azonban nem feledkezett meg a tanárok jogos anyagi igényeiről sem: ,,. . . úgy nemzeteknél, mint egyéneknél a tudomány művelése a jólétnek bizonyos fokát, a kényelemnek bizonyos légkörét követeli, melyben a demokratának még egy havanna-szivar illatán sem szabad megbotránkoznia” ([13] 300. p.).

Rektori beszédeiből kitűnik, hogy állandóan szorgalmazta a mérnökképzés sokoldalúvá tételét, ennek érdekében a művészettörténeti és irodalmi előadások bevezetését is. Sőt bizonyos bevezető jogi előadásoknak is fontosságot tulajdonított. Törekvéseit miket egy héttagú reformbizottság tagjaként iparkodott megvalósítani — Rados Gusztáv a következőként foglalta össze14:

,.A gazdasági és jogi tudományoknak a technikai oktatásban való nagy fontosságára már König mutatott rá a legnagyobb nyomatékkal. De a gazdasági oktatásban nem chablonos definitióktól vagy osztályozások kivonatától, holmi scholasztikus észgvmnasztikától várt üdvös eredményt, mert ezekben az exact gondolkodáshoz szoktatott műegyetemi hallgatóság üres szalmacséplésnél egyebet nem igen látna. Eredményt inkább attól várt, hogy a tanuló szeme előtt felvonuljon az érlelődő eszméknek ama nagy küzdelme, amelyben a merev jogállam, ez a hatalmi szervezet, cselekvő cultur-állammá alakult és attól, hógy a technikus mindenekelőtt tisztán lássa majdani alkotásainak sociális szerepét s hogy mély betekintést nyerjen a gazdasági erők játékába”.

A műegyetemi ideológiai képzés célja aligha fogalmazható meg ma is helyesebben ! De az előző oldalakon szereplő idézetek mindegyikéhez fűzhettünk volna kiegészítéseket annak igazolásaként, hogy a történelmi fejlődés mennyire igazolta König felfogását. Napjainknak pl. ma is egyik legdöntőbb problémája az egyetemi tanulmányokra való előkészítés kérdése. Ugyancsak napjaink egyik fontos fejlődési tendenciája az elméleti alapképzés erősítése, ami — nem kis részben éppen König működése nyomán — a régi magyar műegyetemi oktatásnak is egyik erőssége volt. Hasonlóképpen egészen haladó álláspontot képviselt König az általános műveltség kérdésében — elgondolásainak helyességét lépten-nvomon igazolták a közelmúltban lezajlott különféle tantervi viták.

Mellőzzük is a további felsorolást: azonban minden erőltetett aktualizálás nélkül megállapíthatjuk, hogy König mind matematikai, mind általánosabb művelődéspolitikai kérdésekben élesen látó, haladó, modernül gondolkozó pedagógus volt.

217