Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Szénássy Barna: Kőnig Gyula
„Analízis I. és II.” kurzusát. Különös súlyt helyezett az analízis bevezető fogalmainak, a határértéknek, folytonosságnak, differenciálhatóságnak stb. egészen mélyreható, precíz kifejtésére. Ezeket ugyanis igen alkalmasaknak látta az ész kipallérozására, a matematikai látásmód kifejlesztésére. Miként Hunyady, úgy König is tartott előadásokat a tudományegyetem tanárjelöltjei számára is (többször összevonva a műegyetemistákkal). Ezek közül nagy jelentőségűek voltak a szemináriumi gyakorlatok — ezeket előbb Hunyady vak, később Kürschákkal felváltva vezette. Az itt általa felvetett, főleg analízisbeli és számelméleti problémák számos fiatal kutató számára adtak vizsgálati témákat. Gyakorta hirdetett — mai kifejezéssel élve — „speciálkollégiumokat” is. Ezek tárgya főleg saját vizsgálataiból, továbbá a matematika legújabb fejezeteiből került ki. Alapelvnek tekintette annak biztosítását, hogy a hallgatóság betekinthessen a matematika legújabb ágaiba is. Az említettek alapján már nem is meglepő egyetemi előadásainak sokfélesége: determinánsok és lineáris egyenletrendszerek, a lineáris transzformációk algebrája, algebrai egyenletek függvénytani szempontból, Galois-féle elmélet, elimináció-elmélet, algebrai görbék elmélete, elemi számelmélet, algebrai egész számok elmélete, az algebrai mennyiségek aritmetikai elmélete, komplex függvénytan és elliptikus függvények, valós változós függvények, határozott integrálok, Fourier-sorok és gömbfüggvények, totális differenciálegyenlet rendszerek és az elsőrendű parciális differenciálegyenletek elmélete, variációszámítás, valószínűségszámítás, halmazelmélet, politikai számtan, matematika-történet. Idézzük még Rados Gusztáv talán enyhén túlzó, mindazáltal találó mondatait: „És ha most kérdezzük, hogy König e sohasem lankadó professzori buzgóságának és odaadó lelkesedésének mi volt az eredménye, akkor válaszunkban örömmel állapíthatjuk meg, hogy az ő tanító, buzdító és lelkesítő munkájának köszönhetjük, ha hazánk ma a mathematikusok olyan gárdájával dicsekedhetik, melynek tudományos termelését az egész világ ismeri, használja és nagyrabecsüli; megállapíthatjuk továbbá azt is, hogy az utolsó évtizedek folyamán hazánkban semelyik tudományban akkora fellendülést nem tapasztalhattunk, mint éppen a mathematika terén, és hogy ez a föllendülés még korántsem lévén befejezve, ez arra a reményre jogosít, hogy bennünket még a közel jövőben az e téren vezető és irányító nemzetek sorába fog emelni. De még ezzel sem merül ki König Gyula professzori érdeme; mert nem csekély része volt neki abban is, hogy mérnökeink, akiknek évtizedeken át nagvrabecsült és szeretett tanára volt, oly jól állják helyüket a világon, a kikbe ő tanításával és példaadásával beléoltott valamit lelkesedésének hevéből, ítéletének józanságából, logikájának erejéből, előadásainak szigorú szabatosságából, a nagy munkabírásából és határtalan munkakedvéből”13. Befejezésként csupán néhány szót arról, hogy mik voltak König elképzelései a hazai egyetemi oktatás korszerűsítésével kapcsolatban ? Ilyen szempontból tanulságosak rektori beszédei, de egy vaskos elaborátumot [13] is szentelt ennek a kérdésnek. E tanulmányát a szociálisan gondolkodó és érző embernek a 216
