Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Renner János: Eötvös Loránd
közel másfél óra volt és 5 állásban kellett megfigyelést végezni. Eötvös tervszerűen arra törekedett, hogy az észlelési időt minél inkább megrövidítse, továbbá a műszer méreteit csökkentse. Első műszereinél a felfüggesztő szál hossza a kellő érzékenység érdekében kb. másfél méter volt, vékonyabb fémszálak alkalmazásával a szál hosszúságát kb. fél méterre sikerült csökkentenie, s ezzel a műszer méretei is jelentékenyen kisebbedtek. Eötvös ezenkívül a belső védőszekrény méretét, belvilágát annyira szűkítette, hogy a levegő fékező hatása az ingarúd lengéseit majdnem aperiódikussá tette, s így a csillapodási idő kb. egy órára megrövidült. Igen jelentős volt Eötvösnek az a gondolata, hogy olyan műszert szerkeszszen, amellyel kevesebb azimutállásban kell észlelni. Két horizontális variométert helyezett el egymás mellett egymással párhuzamosan, de úgy, hogy a lelógó tömegek ellenkező oldalon legyenek. A két ingát közös külső fémszekrénybe zárta. Eötvös számításai szerint ezzel a kettős ingával a fent említett 4 adat meghatározására 3 azimutban kell észleléseket végezni, amiből 6 leolvasás adódik. Ugyanis mindkét inga felfüggesztő szálának csavaratlan egyensúlyi helyzetét is meg kell határozni. Az előbbiekből kitűnik, hogy a horizontális variométerrel sem lehet a nehézségi erőtérnek valamennyi jellemző adatát meghatározni. Nem határozható meg d2u dz2 mennyiség, a nehézségi erő függőleges gradiense. Ha ezt valamilyen d2U d2U másféle módon meg lehetne mérni, akkor------és ------- mennyiségek is különdy2 dx2 külön ismeretessé válnának, mert a térnek tömegtől mentes helyén fennáll a d2U , d2U , d2U T , r„------1------------------= 0 JLaplace-iele egyenlet. dx2 dy2 dz2 Terepi mérések Eötvös azért igyekezett műszereinek méretét és az észlelési időtartamot lehetőleg csökkenteni, mert műszereit nem csupán laboratóriumi észlelésre szánta, hanem messzemenő céljai voltak külső terepi mérésekben. Eleinte sok megfigyelést végzett laboratóriumában; a nehézségi erőteret szobán belül is aprólékosan megmérte. Saját laboratóriumán kívül a Gellérthegy tövében, a Rudas fürdő épületében is végzett méréseket 1889-ben s ilyen módon megvizsgálta a Gellérthegy vonzását. Majd nem sokkal később Pestlőrincen a szabadban felállított sátorban végzett megfigyeléseket. Nevezetesek a Celldömölk mellett levő Sághegyen 1891. nyarán történt észlelések. Erre a kísérleti mérésre a vulkanikus eredetű, akkor még érintetlen, szabályos kúp alakú hegy hívta fel Eötvös figyelmét. Igyekezett ugyanis olyan tömegelrendezést keresni a megfigyelés számára, amelynek hatása könnyen számításba vehető s így 105
