Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Pénzes István: Mechwart András

években 6—8% jutalékot fizettek. Ekkor bővült a gyár a ratibori üzemrésszel. Mindez a gyár kialakult vevőkörének és a jó vezetésnek volt köszönhető. A jó munka elismerését újabb sikerek juttatták kifejezésre. A Ganz-gyár 1872-ben Moszkvában aranyérmet-, 1873-ban, a bécsi világkiállításon díszoklevelet és a ,,haladás érmet” nyerte el.

Ez az állapot nem tartott sokáig. Az 1873-ban kezdődő újabb válság a Ganzgyárat is megrázta. 1876. május 3-án tartott közgyűlés a részvények névértékét 500-ról 400 forintra'csökkenti és 200 db részvényt megsemmisít. Jól jellemzi a gyár légkörét az, hogy még 1875-ben Eichleiter is, Keller is kiléptek a gyár kő telékéből és elhagyták Magyarországot.

Mechwart egyedül maradt!

Mindaz, amit a magyar gépipar Mechwartnak köszönhet, lényegében ettől az időszaktól számítható. A következő feladatokat kellett megoldani:

a) piacot találni az üzem gyártmányainak;

b) olyan szükségleteket kellett fölismerni, amelyeknek kielégítéséről az európai gyárak még nem gondoskodtak;

c) a gyártmányok műszaki színvonalával egyeduralmat kellett biztosítani a választott iparcikk gyártásánál.

Mechwartnak sikerült megbirkóznia a feladatokkal!

*

Mechwart András magánéletét kevésbbé ismerjük. A rendelkezésre álló néhány adattal felvázoljuk Mechwart emberi arculatát.

1866-ban vette nőül Eichleiter Antal húgát. Nyelvet nehezen sajátított el. Magyarul is hosszú ideig tanult. Nyelvtanára rendszeresen reggel 7 órakor kereste fel, a napi munka csak ezután kezdődött. Kedvelte az irodalmat, a magyar írók közül Eötvös Józsefet szerette legjobban. Mechwart maga is írt verseket. Nagy zenebarát volt. ö alapította a ma is élő gyári dalárdát. Örömét lelte a vidámságban, a budai bensőséges mulatozásban. De ugyanúgy élt a kemény munkának, mely számára nélkülözhetetlen életelem volt. Undorodott a póztól és a hamisságtól, nem volt a hatalom megszállottja. A munkásokkal barátkozott, a gyár munkahangulatát nem a zordság jellemezte, hanem a patriarchális egyet-akarás, melyben a serény munka és a viszonylagos megelégedettség volt az éltető erő. Az utóbbiak igazolására a következőket említjük meg.

Mechwart 1874 óta volt a Ganz-gyár vezérigazgatója. A lehetőségei tehát adottak voltak ahhoz, hogy harccal vagy a nélkül a munkások és alkalmazottak érdekeit is képviselje. 1892-ben a gyár a következő szociális létesítményekkel rendelkezett:

a) 1884-ben létrehozták a tisztviselők nyugdíjalapját, ezt a gyár évenként nagy összeggel támogatta; a nyugdíjalap a milleneum évére csaknem 1 millió forintra szaporodott;

b) a munkások segélyalapjukból kamatmentes kölcsönt vehettek föl;

106