Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Bánhegyi László †: Ganz Ábrahám
tartja ott, visszatér Becsbe. Úgy látszik azonban, bogy lassacskán elhatározót - tá válnak letelepülési szándékai, mert 1840 őszén azt írja az őt hazahívó apjának, hogy a Habsburg birodalomban szándékozik letelepedni, mihelyt erre alkalom nyílik. Addig a Zischki-féle gépgyárban dolgozott tovább. A jó alkalom nem váratott sokáig magára. Meghallotta, hogy a szomszédos Magyarországon, Pesten szakmunkásokat keresnek előnyös feltételekkel egy épülő, különleges gőzmalom gépeinek szereléséhez, üzembehelyezéséhez és karbantartásához. Ganz is jelentkezett és 1841 augusztusában Pestre érkezett. A monarchia keleti fele, amelyet Bécsben bizonyára sokat hallott emlegetni, kellemesen lephétte meg Ganz Ábrahámot. A kettős város, Pest-Buda, az akkoriban mintegy 60 000 főnvi lakosával ugyan elmaradt a vándorlások közben megismert Páris, Bécs és Róma mögött, de páratlan fekvése, szép épületei, az épülő Lánchíd és a mindenütt pezsgő élet méltán felkelthették Ganz érdeklődését és megnyerhették tetszését. Ekkor még nem tudhatta, hogy ez az ország több mint száz év óta gyarmati sorsra volt ítélve, s feladata az volt, hogy a birodalom nyugati felét élelemmel és nyersanyaggal lássa el. Azt azonban hamar észre kellett vennie, hogy számottevő ipara nincs, mert az Ausztriával való közös vámterület folytán ipari termelvényei még szűkebb határain belül sem vehették fel a versenyt az osztrák és cseh gyártmányokkal. Saját szakmai területén, az öntőiparban is tapasztalnia kellett nagy lemaradásunkat a nyugati öntőiparhoz képest s az állandóan jövőjével foglalkozó Ganz Ábrahám előtt felcsillantak azok a nagy lehetőségek, amiket ezen a téren szaktudásával, kitartásával és szorgalmával elérhetőnek tartott. Optimizmusát növelhette az, amit a víziutak szabályozásáról, vasutak építéséről hallott, vagy amikor látta az óbudai Hajógyárban készülő hajókat, vagy éppen a Széchenyi által életrehívott József Hengermalmi Társulat gőzmalmát, amelynek szerelésére jött Pestre. Rövidesen már a saját munkaterületén ismerkedik meg az iparosodást elősegítő társadalmi mozgalmakkal és intézkedésekkel: az Országos Iparegyesület által rendezett iparmű kiállításokkal, a magyar iparcikkek fogyasztását hirdető Védegylettel, és az ipari vállalkozásokat szorgalmazó és támogató Gyáralapító Társasággal. A reformkorszak két halhatatlanját, akiknek nevéhez fűződik a fejlődés megindítása: Széchenyi Istvánt és Kossuth Lajost hamarosan nemcsak alkotásaikból, de személyesen is megismerhette. A reformkor légköre mellett az ő személyes varázsuk is hatással lehetett rá. A hengermalomhoz fűzött reménységei valóra váltak. A hónapokig tartó szerelési munkák befejezése után megkezdhette öntő tevékenységét a vállalat öntödéjében. amely a mai Honvéd és Stollár utca sarkán volt. Itt csakhamar első öntőmesternek tették meg. 1842 áprilisában boldogan írhatja apjának, hogy nemrég került ki keze alól az első öntvény, amit a maga építette kúpolókemencéből öntött. Egyúttal magához hívja a szintén öntőmesterséget tanult Konrád nevű öccsét, hogy megvalósíthassa életének egyik célkitűzését, családja megsegítését. 4 Műszaki nagyjaink U. 49
