Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lupták Ernő: Bermann Miksa
Materialprüfung d. Technik 1912. évben New Yorkban felolvasott előadása után sem támadták az ő prioritását. Rejtő Sándor: Az elméleti Mechanikai Technológia alapelvei és a fémek technológiája című könyvének I. kötetében (Bp. 1915. Kilián) a 144. oldalon írja ,,a szikrapróba, melyet Bermann Miksa MÁV felügyelő gondos megfigyelések alapján dolgozott ki”. Rejtő professzor könyveihez kora irodalmát mindig megfelelő kritikai szemlélettel használta. A .szikrapróbával foglalkozó cikkei 1915-ben fejeződtek be. Munkásságának ez a második periódusa volt a legszámottevőbb és ez élte túl a mai napig a többi alkotásait is. Részletesebb ismertetésére visszatérünk. Munkásságának harmadik szakasza a hegesztés területére esik. Erre vonatkozó első cikke 1912-ben jelenik meg német nyelven és 1922-ben jelenik meg ezen tárgy utolsó könyve. Ezek a német és magyar tudományos folyóiratokban megjelent cikkei a kovácstűzi hegesztésre vonatkoznak. Munkásságának csak későbbi éveiben foglalkozik az autogénhegesztéssel és vágással. Hogy mennyi kutatókészséggel rendelkezik, az leginkább a hegesztés elméletéről írt cikkének következő soraiból tűnik ki: ,,A hegesztés kérdése a megoldatlan problémák közé tartozik. Dr. Krohn, a nemzetközi anyagvizsgáló egyesületben e kérdés tanulmányozására kiküldött bizottság előadója, 1906-ban a brüsszeli kongresszus elé azzal a javaslattal járult, hogy a hegesztés kérdését, mint amely ezidőszerint meg nem oldható, a napirendről vegyék le. ,,Ezzel a javaslattal szemben mind Guillet (Párizs), mind szerény magam állást foglaltunk. A magam részéről kifejtettem, hogy a hegesztés kérdése igenis megoldható, csak nem abban a fogalmazásban, mellyel eddig napirenden volt. Való igaz, hogy lehetetlen mindenegyes acélfajtára nézve megfelelő hőfokot és különböző súlyú alkatrészek esetében az e hőfok eléréséhez szükséges időt és végre a verősúly nagyságát megállapítani. Azt a magasságot is meg kell állapítani, melyről a súlyt a hegesztés helyére le kell ejteni, hogy a munka sikeres legyen. Ugyancsak nem lehetséges maratással meggyőződni a hegesztés sikeréről a hegesztőhely minden keresztmetszetének simítása után”. Szerinte «a hegesztés kérdése a hegesztés elméletének kidolgozásával talál megoldást. Bermann és Guillet felszólalása után a kongresszus a hegesztés kérdésének tudományos alapon való tanulmányozása mellett döntött. Bermann elméletének lényege az, hogy a tökéletlen hegesztésnél az oxidrétegek gátolják az összeforrást, vagyis csak akkor létesül kohéziós kapcsolat két tárgy között, ha az acélban levő anyagok redukálják az összehegesztendő felületet borító oxidréteget, de emellett szükséges a külső nyomás is. A leghathatósabb redukáló az acélban a mangán mellett a silicium, foszfor és az acélban foglalt (CO) szénoxid. ,,A hegesztés folyamatánál az a redukáló a leghatásosabb, melynek koncentrációjához viszonyított meleghatása az acélban jelenlevő többiéhez viszonyítva a legnagyobb”. A silicium, ha egész mennyisége 30 Milszaki nafryjaink II. 465
