Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lupták Ernő: Bermann Miksa
nem egyesül a vasoxidullal (FeO), vagyis nem alkot szilikátot (FeSi03), mely ütésre kiszorul a hegesztendő felületek közül, már akadályozza a tökéletes hegesztést. A tűzihegesztés abban az időben a javítási technológiának igen fontos eszköze volt. A vasúti járművek vonóhorogjaihoz, ütközőrúdjaihoz ha eltörtek, vagy elkoptak, tűzihegesztéssel kovácsoltak új részt. A vasúti üzem veszélyes üzem, ezért megbízható módon sikerült kapcsolat után használhatták csak fel az üzemben a kijavított alkatrészt. Ma már ezt a technológiát csak a díszműlakatos ipar használja, ahol nincs nagyobb igénybevétel. Egyébként ma mára korszerű roncsolásmentes röntgen-, ultrahang-, izotópvizsgálatok a legkisebb hegesztési hibát is kimutatják. Bermann engedéllyel a MÁV összes műhelyeiben végezhette kísérleteit. Megállapította, hogy a 0,04—0,07% C tartalmú lágyacél nem a legalkalmasabb a hegesztésre, sokkal jobban megfelel 0,20% C és mangán ötvözetű acél, ha megfelelő mennyiségű silicium is van az acélban. A levegő hatására keletkező káros oxidréteg ellen az izzó végeket ma is finomszemcsés homok rászórásával védik. A redukció teljes lefolyásához szükséges időt vizsgálva megállapítja, hogy a fehér izzás alatt jelentkező hirtelen hőfoknövekedés jelzi a redukció befejezését és az újraoxidálás kezdetét. Ezért helyes, ha a hegesztést két szakaszban végezzük: először csak arra törekedjünk, hogy hegesztési varrat ne legyen látható és a második szakaszban nyújtjuk ki a dudort a rúd méretére. A két lépésben végzett hegesztés az eredményt lényegesen javítja. A lánckovácsok az első hegesztésnél az ékalakú illesztéseket kézzel összekalapálják, második lépésben azután fehér melegen üregben ütőkossal pontos alakra kovácsolják. Tökéletes hegesztést véleménye szerint a ,,Komm”-nak nevezett eljárással lehet elérni. Ennél az eljárásnál az összehegesztendő két rúd végét először kúposán csúcsba nyújtják és utána kovácstűzben a két véget a középvonal irányában helyezik el és felmelegítik. A megfelelő hőfok elérése után a tűzből kiálló végeket ütögetni kezdik, amire a reve lehull a végekről és a tiszta fémes felszínek egyesülnek. Ezt a műveletet a megfelelő hőfokon addig végzik, míg a rudak dudorral összehegednek. A hegesztés sikerességét elősegíthetjük por vagy fémszövet salakképzők használatával — finom lágyacél szálakkal vagy apró szemcsékkel keverve —. A salakképzők folyós állapotban a vasoxidokat feloldják és így a jól hegedő tiszta fémes lágyacél részecskék a hegesztés felszínén egyesülnek. A folyékony salak kalapácsolással eltávolítható. A kísérleteit 180°-os váltakozó csavaró próbákkal ellenőrizte esztergapadon, vagy az erre a célra készült gépen. (4. ábra) A hegesztő nyomás, illetőleg a kalapácsütések mértéke az anyag képlékenységétől függ. Az első ütéseket mindig a felszín közepére kell irányítani, hogy az olvadt salak eltávozhassék a két felszín közül. (5. ábra) Mint már említettük a tűzihegesztés idejét múlta technológia, Bermann 466
