Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lupták Ernő: Bermann Miksa
cementit felbomlik és a kiváló szén (temperszén vagy grafit alakban) az öntvény keménységét csökkenti, ezáltal könnyen megmunkálhatóvá válik. Szilíciummentes vasöntvény még lassú lehűlés esetében is keményebb marad, mint a szilíciumos. A kisméretű, vékony falvastagságú szilíciumos vasöntvények azonban gyorsan hűlnek és ezért nehezen munkálhatok meg. Hőkezelésre szorulnak, vagyis a cementitek megbontásával a grafit kiválást kell elősegíteni. Az előbb leírt folyamat ismertetésére G. I. Ewans ,,Stahl u. Eisen 1915. IX. 15. 39. számában megjelent kísérleteit közli. Ezek szerint ,,676° C alatt az izzításnál az öntvény keménységére nem volt hatása; 670—700° C-ig a keménység csökkenése lényegtelen volt, 700° C-on felül a vegyileg kötött szén elég gyorsan grafitosba ment át. Az izzítás időtartama a kisméretű és igen vékony falú öntvényeknél nem játszott szerepet. Amint azok a puhítási hőfokot elérték, már meg is puhultak, akár levegőn, akár hűtőkemencében történt a lehűlésük ...” A szóbanforgó közlemény a Brinell keménység változását is ismerteti hőkezelés előtt és után. A mai gyakorlat szerint, 500° C-on kezdődik a karbidok bomlása, feszültségmentesítést ezen a hőfokon végzünk és ez esetben a keménység változatlan marad. Ha a keménységet 200 Brinell alatt kell tartanunk, akkor 850—900° C-on kell a hőkezelést végeznünk. A cikk értéke az, hogy ötven évvel ezelőtt még kevés magyar nyelvű kiadvány foglalkozott az öntvények hőkezelésével, ezért feltétlenül elősegítette a helyes technológia kialakítását. Eddigi munkájának elismeréséül a nemzetközi Anyagvizsgáló Egyesület brüsszeli (1906) és koppenhágai (1909) kongresszusain a MAV-ot képviselte. A brüsszeli kongresszuson Le Chatelier a mikroszkópiái vizsgálati módszernek nagy fontosságát méltatta a gyakorlati anyagvizsgálat terén. „Idővel a gyári vasraktárakban nagyon felszaporodnak az olyan vasanyagból való rudak, melyekről már senki sem tudja megmondani, miből valók, mire használhatók, hogyan kell thermikus kezelésüknél eljárni, hogy az anyagminőségben kár ne essék. A metallografiai vizsgálat segít a bajon”. Ez az előadás adhatta a gondolatot Bermann Miksának, hogy valamilyen gyorsan elvégezhető, roncsolásmentes, olcsó, különösebb előképzettséget nem igénylő vizsgálati módszeren gondolkozzék. „Szerszámacél vizsgálataim és a csiszolókorongok összehasonlító kipróbálása céljából végzett kísérleteim közben bukkantam” a szikrapróbára, amint maga írja a Magyar Mérnök- és Építésegylet Közlönyének 1908. évfolyamának lapjain: „A vasanyag felismerése szikrapróba alapján” című erre vonatkozó első cikkében. Bár ebben a tanulmányban megjelölt lábjegvezetben közli „mint utóbb meggyőződtem az amerikaiak már ismerték a szikrapróbát, mert F. Shore az Am. Mashinist múlt évi augusztus 31.-i számában ismerteti. Csakhogy nem látta helyesen a szikraalakzatokat, mert oldalról nézte”, mégis Bermannt kell tekinteni a szikrapróba feltalálójának, mert Antrag bezüglich der Funkenprobe Verhandlungsprot des VI. Kongr. des Int. Verb, für die 464
