Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lizsnyánszky Antal: Borbély Lajos
6. ábra Borbély-emléktábla a fenyvesliget bejárójánál kezett meg a munkásjóléti intézményekről sem s minden gyártelepen iskolát, templomot, fürdőt és . . . Likéren egy 200 áryát befogadó internátust alapított” [32]. Az első világháború után 1923. szeptember 29-én, 80. évében elhunyt rövid betegeskedés után, Budapesten. Halálát nagy részvéttel vették tudomásul mindazok, akik az ipar vagy gazdasági élet terén kapcsolatban álltak Borbély Lajossal. A Bányászati és Kohászati Egyesület a lapjában is megemlékezett az egykori alapítóról és bőkezű támogatójáról. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Részvény Társaság igazgatósága és felügyelő bizottsága, külön meleghangú gyászjelentésben méltatta az elhunyt sok évtizedes társulati működését s hangoztatta, hogy műszaki alkotásai nevét felejthetetlenné fogják tenni a magyar vasipar történetében. Szociális és közművelődési tevékenysége pedig, maradandó nevet biztosítanak neki a magyar kultúra történetében [33.]. Halála után 1924-ben, a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű RT. központi 448
