Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Lizsnyánszky Antal: Borbély Lajos

A bányászati és kohászati egyesület szükségességének első ízben 1869-ben Péch Antal, másod ízben 1880-ban Kerpely Antal adtak hangot, a Bányászati és Kohászati Lapokban. Borbély nyílt levélben válaszolt Kerpely felhívására és fölöslegesnek tartja a szaktársak meggyőzését, inkább arról kíván beszélni, hogy mi módon történjék az egyesülés és szervezkedés. 1885. évf. 6. számában közzé tették az alapszabály tervezetet és abból közöljük azt a részt, amely az alakuló gyűlésen heves vitát váltott ki és az egyesület érdembeli megalakulást, 1885. évről 1892. évre elodázta.

Az egyesület célja . . .: ,,Az egyesület enqueteket tart fontosabb kérdések tisztába hozatalára, ezek felett tanácskozik és véleményt ad, a hazai vállalkozóknak jó tanáccsal szolgál minden irányban, üzemterveket és üzemi berendezéseket megbírál, a bányászat s kohászat érdekében folyamodik s előterjesztéseket tesz a kormánynál, hatóságoknál, vasutaknál és a bányászati és kohászati ipar fejlesztésére tudományos és gyakorlati téren a központi osztály a vidéki osztályokkal érintkezve közreműködni igyekszik.” 1885. évf. 44. 1.

Az alapszabály készítő bizottságnak az volt az elgondolása, hogy az egyesület nemcsak tudományos és társadalmi, hanem érdekképviseleti szerv is lett volna. 1885. szeptember 14-, 15-, 16-án rendezték Budapesten, a bányászati, kohászati és földtani kongresszust, amelynek egyik kimagasló pontja lett volna a bányászati és kohászati egyesület megalakulása. 1885. szeptember 15-én du. 4 órára tűzték ki az alakuló gyűlést, de a heves viták annyira elhúzták az időt. hogy a termet máscélú elfoglaltság miatt át kellett adni és az alakuló gyűlést az alapszabály módosítás végett, el kellett napolni. Borbély Lajos a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű R. T. akkori vezérigazgatója, részleteiben taglalta az alapszabály azon részét, amelyet előbb idéztünk. Az alapszabály idevonatkozó részét kifogásolta, szó szerint a következőkben:

,,Felette nagy hatalom ez és befolyás nálunk -—- ahol a közvélemény kifejezése pusztán el nem hangzik — amely ily módon az egyesület központi bizottságának kezeibe alapszabályszerűleg tétetik le . . . Ezt feltételezve kérdem, vajon kik illetékesek a bányászat-kohászat anyagi és közgazdasági érdekeit formulázni és azokat kifejezésre juttatni? Mások nem, mint a bányák kohók és gyárak tulajdonosai, illetve ezek közvetlen megbízottai. Ez oly tény. amelyet bebizonyítani nem szükséges.

A bányászati-kohászati egyesület előttem fekvő alapszabály tervezete a mondott körülményre nincsen tekintettel, mert éppen a bánya-, kohó- és gyártulajdonosokról teljesen megfeledkezik és sem a közgyűlésen, sem a bizottságban nem biztosít a bánya-, kohótulajdonosoknak a dolog természetének megfelelő befolyást az egyesületi ügyek intézésére ... A nagy iparvállalatok bánya- és kohótulajdonosok anyagi érdekeit egy ilyen közgyűlés és abból keletkezett választmány nem lehet hivatva képviselni; ez nyilván ellenkezik a bánya- és kohótulajdonosok természetes jogosultságával . .'. Ne teremtsünk tehát egészségtelen alapon egy olyan egyesületet, amely magában hordja az