Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lizsnyánszky Antal: Borbély Lajos
ellentmondás csíráit és a célnak nem felel meg ... A műszaki egyleten kívül létesíttessék a bánva- és kohóbirtokosok, illetve iparvállalatok, valamint ezek képviselői által kellő érdekképviselet alapján egy egyesület, amely a bányászat-kohászat közgazdasági érdekeit legyen hivatva a kormány, vasutak, hatóságok és a közvélemény előtt illetékes módon képviselni. Ezen egylet közgyűlésén a bánya- és kohótulajdonosok munkásai száma vagy áruforgalmuk értéke arányában bírjanak egy végrehajtó bizottság megválasztásában szavazattal . . . A két párhuzamosan működő egyesület között egy közös elnökben talán meg lehetne találni az óhajtandó kapcsot . . .” Borbélyt az alapszabály-tervezet elleni felszólalásáért és határozott kiállásáért kortársai közül többen elítélték és hangoztatták, hogy ezt csupán a tőkések érdekében, azok sugalmazására tette. Mint tőkés vezérigazgatónak, a reá bízott hatalmas vállalatot, minden külső befolyástól védeni kellett, hogy független maradhasson. Azok az ellene felhozott vádak, hogy a magyar bánya- és kohóipar szociális intézményeivel együtt gyorsabban fejlődött volna, ezek csak feltevések. Borbély minden tevékenysége az ellenkezőjét bizonyítja mind műszaki, mind szociális téren. 0 volt az a vezérigazgató, aki a fejlődés érdekében állandó harcban állt a részvénytársaság igazgatói tanácsával, hogy a vállalatán keresztül, az országot szolgálja. A hibát inkább abban látjuk, hogy kevés volt az olyan igazgató, aki Borbélyt ezen törekvésében követte volna. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület végleges megalakulásáról hosszú időn át nem lehetett hallani. Amíg az idősebbek vitáztak az alapszabályon, a selmeci fiatal bányászok és kohászok megalakították: ,,a Bányászati és Kohászati Szakirodalmat Pártoló Egyesületet.” Noha ez az egyesülés helyes volt és a bányász-kohász társadalmat némiképpen megnyugtatta, és az elvben már 1885-ben megalakult egyesületnek a gondolatát a cél felé tartó útra vezette, mégis ideiglenes jellegű volt. Az O. M. B. és K. Egyesület újbóli megalakulásának időpontját, 1892. évben vették tervbe a Selmecbányái új akadémiai épületek felavatási ünnepével együtt. A jelölt elnök, Sóltz Vilmos ismertette a Bányászati és Kohászati Szakirodalmat Pártoló Egyesület eddigi munkáját és megállapította, hogy az a célnak megfelelt. A továbbiakban közölte: . . . ,,a mai napig elértünk odáig, hogy bizalommal telt szívvel kérdezzem Önöktől, hogy kívánják, elérkezettnek látják-e már az időt arra, hogy az eddigi szerény címet elhagyva, az eddigi szerény körből kilépve, megkísértsük mégegyszer megalakítani az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet?” A kérdésre viharos helyeslés volt a válasz. A közgyűlés tehát 1892. június 27-én kimondta, a régen óhajtott egyesület megalakulását. Alapszabálya csaknem megegyezett a B. és K. Szakirodalmat Pártoló Egyesület alapszabályával és kimondta, hogy tudományos bányászati és kohászati irodalom pártolásra alakult, és nem vette be az alapszabályba azokat a pontokat, amelyeket Borbély 1885-ben kifogásolt. Az újonnan megalakult egyesületnek Borbély egyik alelnöke lett, de a közgyűlésen nem jelent meg. 445
