Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lizsnyánszky Antal: Borbély Lajos
mérnöki és gazdasági szervezői nagyságát és végre megértették, hogy a kohászati koncentráció nemcsak egy tőkés részvénytársaság ügye, hanem az egész társadalomé az egész ország felemelkedésének és előrehaladásának az ügye. Mérnök-szervezői munkásságának nagy érdeme volt az is, hogy az általa vezetett részvénytársaságot az ország gazdasági-ipari függetlenségének önellátó fellegvárává építette ki, amely mintaképül szolgálhatott a magyar iparban. Borbély állandóan vitában állt a részvénytársaság igazgatói tanácsával, hogy egy-egy műszaki vagy szociális elgondolását megvalósíthassa. A műszaki elgondolásait is vontatottan engedélyezték, noha annak eredményei az üzleti év végével mindig kimutathatók voltak, de a szociális beruházásokhoz a hozzájárulás néha évekig késett, amíg azt megvalósíthatta. Annak ellenére, hogy tevékeny munkássága örökös harcban telt el, nem a legszerencsésebb társadalmi rend keretén belül, elveit soha nem adta fel, különösen ha társadalmi szociális kérdésekről volt szó. Ezeken keresztül volt megítélhető leginkább, az ő haladó szellemű emberi magatartása. A munkásság felé megnyilvánult rokonszenvét, a lakótelepek nyugalma tükrözte. Ez a részvénytársaság szemszögéből létfontosságú volt, mert a nyugodt életkörülmények jó munkát és kedvező légkört teremtettek az üzemekben. A lakótelepek jelentősebb szociáhs ügyeit, bölcs lűggadtsággal és türelemmel intézte. A mai napig még életben levő egy-két veterán, szívesen és szeretettel emlékezik egykori vezérigazgatójáról: mint a jóság és igazságosság emberéről. A hatalmas vasipari vállalat vezetése mellett alig volt magánélete, így sajnos szakirodalmi munkásságra sem jutott idejéből. A Bányászati és Kohászati Lapokban megjelent néhány közleménye, de terjedelmesebb műszaki szakmunkái nem maradtak az utókorra. Szívesebben közölte mondanivalóját szóban olyanokkal, akik azt írásban a nyilvánosság elé vitték. Ezek közé tartozott Kerpely Antal a Selmecbányái akadémia professzora, aki Borbély számos elgondolását közölte nyomtatásban. A Bányászati és Kohászati Lapokban többek között a franciaországi tanulmány út járói számolt be. Abban az időben (1876. január 1. 1. sz.) a legégetőbb kérdéseknek az alábbi címmel szánt néhány oldalt: „Jegyzetek a Pernot módszere szerint végbemenő kavarásról.” A Bányászat és Kohászati Egyesület megalakulását előkészítő és végrehajtó bizottság névsorában, Borbély neve is szerepel. Mint alapító tag felszólalt az 1885. év szeptember 15-én az alapítás évében megtartott közgyűlésen. Felszólalását 1885. október 15-én megjelent Bányászati és Kohászati Lapokban, részletesen közöltette a következő címmel [27]: „Néhány szó a bányászati és kohászati egyesület alapszabályának tervezetéhez.” Ebben az egyesület alapszabályának egyes pontjait bírálta. A bírálatnak országos visszhangja volt és azért kívánatosnak látszik, hogy az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapítása körüli vélemény eltéréseket ismertessük, több mint háromnegyed évszázad távlatából, amelynek gyújtópontjában Borbély Lajos állt. 443
