Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lizsnyánszky Antal: Borbély Lajos
A kavaróműben történt módosítások eredményeképpen, a társulat fennállása óta az 1876—77. üzleti években először fizetett osztalékot [16]. 1879-ben Borbély kezdeményezésére, Salgó-Tarjánban kísérletképpen bevezették a szekértengely gyártást. A meleghengerű hulladékba menő bugavégeiből, — amit hengerlésre nem tudtak hasznosítani — kisebb súlyú készáru gyártását vették tervbe. Az új gyártmány bevezetésével megalapozták, a későbbiekben naggyá fejlődött mezőgazdasági szeráru gyártást. Az egyprofilú gyárban beindult a profilosztódás és a meleghengerműhöz kapcsolódott, — mint mellékterméket gyártó üzem — a tengelykovács műhely. Az új termelési ág még nem volt túl a kísérleti szakaszon, amikor a műszaki igazgató egy hidegalakítású huzalmű és szeggyár telepítésének javaslatát terjesztette a részvényesek elé. Az újabb gyártási ágak bevezetését azzal indokolta, hogy a meleghengerműi huzalsor (drótsor) termelése nagymértékben emelkedett és a melegen hengerelt késztermék értékesítése, gondot okoz. Ugyanakkor a hidegen húzott sodrony huzalból és sodronyszegből hiány van, és az ország behozatalra szorul. Borbélynak fő célkitűzése volt, hogy a magukat már túlélt berendezéseket habozás nélkül felszámolja és helyükre a kohászat legkorszerűbb, legtermelékenyebb és legjobb minőséget adó eljárásait vezesse be. A meleghengerműi huzalsor nagymérvű termelés növekedését is, ilyen módszerrel érte el. Az általa javasolt hidegalakítás bevezetésével, a kereskedelem értékesítési gondjait akarta csökkenteni, amely egyben a gyárnak pénzügyi előnyt jelentett. A huzalmű és szeggyár tervezési munkáit csakhamar követte kivitelezés. Az újabb gyártmányok bevezetése nemcsak gyári, hanem nemzetgazdasági érdekeket is szolgált. Az 1880-as évek előtt ugyanis a szekértengelyt, a sodronyhuzalt és szeget, az országnak külföld szállította. Az egyre fejlődő gyárat a salgóbányai kezdetleges sikló és lóvontatású szállítóberendezés, csak akadozva látta el szénnel, azért a korszerűsítés érdekében 1880-ban május 30-án tartott közgyűlésen, Borbély szóvá tette az avult siklórendszer tarthatatlanságát; részben az akadozó szállítás, részben a túlzottan nagy üzemfenntartási költségek miatt. Borbély a rá jellemző nagyvonalúsággal már a közgyűlési beszámolóban említi, hogy intézkedéseket tett. A beszámoló a következőképpen szólt: „Ezen cél elérésére különbféle hegyipályák és iparvasútak megtekintésére, de különösen bányászati célokra berendezett és sikeres alkalmazásban álló fogaskerekű vasútak, valamint az azoknál észlelt tapasztalások tanulmányozására múlt ősszel Gömöry Sándor, bányaigazgatónkat külföldi nagyobb bányavidékekre elküldtük, és azon leszünk, hogy az általa szerzett tapasztalásokat célszerűen és hasznosan érvényesítsük” [17]. A közgyűlést követő év tavaszán, a 6 km hosszú fogaskerekű vasútat, amely a magyarországi elmaradott viszonyok között óriási haladást jelentett már, üzembe is helyezték egy floridsdorfi keskenynyomtávú fogaskerekű mozdonynyal. A vasfinomító gyár életképességét a folyton emelkedő készáru termelés is bizonyítja: 1874-ben 7230 tonnát, 1880-ban 13 902 tonnát termeltek, vagyis kö436
