Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lizsnyánszky Antal: Borbély Lajos
gyobb termelésre képes, ha minőségileg jobb és mennyiségileg több alapanyagot kaphatna a kavaróműtől. Legfőbb törekvése a kavarómű általános fejlesztése és ezen belül: a minőség javítása, a termelés növelése és a gazdaságosság emelése volt. Az 1. számú ábra, a salgótarjáni vasfinomítóban épített első kavarókemencét ábrázolja, amelyet a német szakemberek terveztek. Ezt a kavarókemencét terveztette át Borbély házilag, a helybeli barnaszén üzemre. A kavarómű fejlesztése a kemencék átépítésével már nagy ütemben folyt, amikor Borbély újabb javaslatot terjesztett a részvényesek elé. Terve az volt, hogy a kavarókemencék egyikét, alakítsák át Siemens-féle regeneratív (váltólángjárású) gáztüzelésre, amellyel nagyobb hőfok érhető el az olvasztótérben. Ennek következtében: a termelés emelkedni, a minőség javulni és a tűzveszteség, (káló) csökkenni fog. A társulat vezetősége a fiatal mérnök bátor kezdeményezéseit sokra értékelte, eddigi sikeres munkáit elismerte és megbízott benne. Ezek után felszólították, hogy a regeneratív gáztüzelésű kavarókemence tervét is készítse el. 1873-ban — alig hároméves működése után — a Salgó-Tarjáni Vasfinomító Társulat igazgatósága Borbélyt kiváló tevékenysége alapján a gyár műszaki igazgatójává nevezte ki. Elődje Buch Gyula németországi kohóműtervező mérnök volt, aki sem az üzemvezetésben, sem az üzemszervezésben nem volt járatos. Ezt Kerpelv Antal is említi a „Das Eisenhüttenwesen in Ungarn. 1872” [4]. művében a következőképpen: ,.Amilyen mintaszerűnek mondhatjuk a gépészeti berendezés kivitelét és egyáltalán az egész hengerművet, épp oly kevésbé mulaszthatjuk el rámutatni arra, hogy Buch úr úgylátszik nem tud ura lenni a tulajdonképpeni vasmű-üzemnek és hogy annak vezetését a következőkben szükség lesz más kezekbe letenni.” A salgótarjáni gyár törekvő műszaki igazgatója jól látta, hogy a meleghengermű termelését a kavarómű fékezi. Ezt a fékező hatást az általa javasolt és kivitelezett kemence átalakításokkal sem tudta olyan mértékben megszüntetni, amellyel elégedett lett volna. A kavarókemence szerkezetének nagyobbmérvű megváltoztatásán fáradozott, de végleges elhatározásra még nem jutott. Ehhez szükséges volt. hogy fejlettebb külföldi kohászati üzemekben látogatást tegyen és a kavartvas gyártás korszerűbb folyamatait megismerje. Számos nyugati kohászati üzem tapasztalatainak birtokában, összehasonlításokat tett a külföldi és a salgótarjáni kavarómű eredményei között. Mindjobban érlelődött benne a Siemens-féle regeneratív tüzelés bevezetése a kavarókemencéknél, amelynek gondolata tőle származott. Pierre Martin francia kohász, 1865-ben [5] kísérletezett a folytacél gyártására alkalmas kemencével és azt szabadalmaztatta. A kemence tüzelő berendezése nem volt tökéletes, mert a folytacél gyártáshoz a kívánt nagy hőfokot nem érték el benne. Ezt Wilhelm Siemens német tüzelőtechnikus oldotta meg. A két feltaláló társulása alkotta meg a mai napig is használatban lévő Siemens—Martin-féle regeneratív gáztüzelésű acélgyártó kemencéket. A Siemens—Martinféle kőszéngáz tüzelésű kemencék újszerű tüzeléstechnikai megoldását tervezte 429
