Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Faller Jenő †: Hell József Károly
Poda adatai szerint két évvel később, 1768-ban további két gépet helyeztek üzembe a Hoffer-bányatársulat Schitrichsberg-aknájában, melyek a bánya 5. szintjéről 99,2 mélységből emelték a vizet az altáró szintjére napi 1400—1500 m3 teljesítménnyel. Eszerint 1768-ban tehát összesen 9 vízoszlopos szivattyú emelte a vizet a Selmec-szélaknai bányákban. Hell nagy sikert elért, jól bevált, nagyteljesítményű vízoszlopos szivattyúinak gyártása közben sem pihent és 1753-ban egy újabb géppel lepte meg a selmeci bányászatot. Mint előzőkben mondtuk ez év márc. 13-án helyezte üzembe a Selmecbányái Klinger-tó feletti Amália-aknában, éspedig 210 m mélyen a föld alatt a Szentháromságaltáró szintjén léggépnek „Luftmaschine, machina hydraulico - pneumatica”-nak nevezett, sürített levegővel meghajtott szivattyúját. A technikatörténeti szempontból rendkívül érdekes gépről nemcsak mint technikai fejlődésünk egyik büszkeségéről, hanem mint korszakalkotó találmányról is kell szólnunk, tekintve, hogy ez volt az első sürített levegővel működő szivattyú.. Hell volt ugyanis az első, ki mindenkit megelőzve jött rá, hogy a dugattyúk mozgatására nemcsak gőz, de nagynyomású víz és sűrített levegő is használható. így született meg előzőkben ismertetett vízoszlopos gépe s szóbanlevő léggépe is, mely a vízemelés történetében további, nagy technológiai fejlődést jelent, miután a dugattyú teljes kiküszöbölésével, a sűrített levegőnek a vízre gyakorolt közvetlen nyomásával oldotta meg a vízemelés akkor még sok szerkezeti nehézséggel küzdő kérdését. Hell léggépe ugyanis a tűzgépekkel, illetve vízoszlopos szivattyúkkal szemben lényegesen egyszerűbb géptípus, tekintve, hogy teljesen kiküszöbölte a dugattyúkat, azok tartozékait, a rudazatokat és az áttételeket. Szivattyújánál a gőz- és munkahengereket egyetlen tartály helyettesíti s az egész gépnél csak arról kellett gondoskodni, hogy biztosítsák a sürített levegő vezérlését s azt, hogy a munkahenger, vagy munkatartály állandóan tele legyen az emelni kívánt bányavízzel. Mint látjuk Hell léggépe teljesen új és eredeti megoldás volt, s egyéb alkotásaihoz hasonlóan nagyban hozzájárult a Selmec-szélaknai bányászat bányavíz nehézségeinek leküzdéséhez. Mondott gép jelentőségét egyébként igazolja az is, hogy Poda Antal a selmeci Bányászati Akadémia tudós professzora —, kit egyébként őszinte tisztelet és barátság fűzött Hellhez — 1771-ben, tehát még Hell József Károly életében egy 49 oldalas munkában ismertette a különleges gépet s Delius Kristóf Traugott is nagy részletességgel és elismeréssel írt a gépről többször idézett Bánvamí veléstanában. Tőlük tudjuk, hogy annak fő alkatrésze két egymásfölött beépített fémkazán, helyesen tartály volt, melyek közül a felső a nagyobbik, az úgynevezett légtartály a Szenthároinságaltáró szintjén — ahova a bányavíz emelése történt — az alsó, a munkakazán 32,4 m-rel mélyebben az ún. Közép-szinten volt elhelyezve. A fölső, vagy légkazán (c) magassága 1,7 m, átmérője 1,4 m, súlya 56 mázsa volt. Az alsó, vagy munkakazán (p) magassága 1,7 m, átmérője, 0,9 m 26
