Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
nyokról az egész műszaki világ mind intenzívebben legyen tájékoztatva Mindezek a tények hozzájárultak ahhoz, hogy a feltaláló Kandó alkotó türelmetlensége legyőzte a műszaki tudós Kandó logikus érvelését és — nehéz szí *e bár — mégis beleegyezett Dem mer szívós kitartással kivívott azon elgondolásába, mely szerint az arlbergi 16 2/3 periódussal villamosított vonalra szállítandó két fázisváltós mozdony teljes villamos berendezésének és a hajtóműnek a szerkesztésére Kandót kéri fel a floridsdorfi mozdonygyár —- mint fővállalkozó, míg a teljes villamos berendezés legyártására a Ganz Villamossági GyÍ vnak ad rendelést. Az ezt követő rengeteg munkának — sajnos — nem lett meg a kellő eredménye. A két mozdonynak — egy gyors — és egy tehermozdonynak — pár hónapos üzemeltetése után, a fázisváltónak levegőhűtésű nagyfeszültségű (15 kV) tekercsei átütöttek és a mozdonyok — e tekercsek labilis üzemképe sége miatt — a vasút fokozott üzembiztonsága szempontjából nerr feleltek meg. Amikor Kandó tudomást szerzett erről, keserűen jegyezte meg : ,,tudtam előre éreztem, hogy nem lesz jó vége, ha Demmer kívánságának engedek Csodálatos érzéke harcolt is az egész Demmer-féle elgondolás ellen, de az a reménytelenség, ami a fázisváltóval megvalósítható 50 periódusú vasútvillamosítást — ,,a véka alá rejtésével”* fenyegette, gyűrte őt le. Ha tudta volna, ha előre megsejthette volna, hogy 8 év múlva a legilletékesebbeknek elhatá i zása folytán a budapest—hegyeshalmi vasúti vonalat Kandó-féle fázisváltós 50 periódusú rendszerrel fogják villamosítani, dehogy is vállalta volna Demm:: tervének teljesítéséhez szükséges segítő munkát, ami neki csak sok izgalmat éa keserű órát szerzett. Voltak egyes rosszakaratú irigyei, akik ezt a sikertelenséget Kandó nimbuszának csökkentésére akarták felhasználni. Ez nem sike rült nekik; az 1928-ban feszültség alá helyezett átalakított fázisváltós mozdony kiváló üzemi eredményei a budapest—hegyeshalmi vonal Kandó-féle rendszerrel való villamosítását eredményezték. Ez a siker aztán megszüntetett minden intrikát. Kandóban — mint minden vérbeli nagy feltalálóban — izzott az a türelmetlenség, amely minél előbb valóságban akarja látni az elképzelését. Alig győzte kivárni, míg valami új konstrukciója elkészült. Így volt az új csuklós keretes hajtóművével is, amelyet első ízben a MÁV fázisváltó próbamozdonyára konstruált, de ez a körülmények folytán — olyan lassan készült, hogy nem volt türelme kivárni ennek a prototípusnak a próbáit. Ezért 1920-ban, az Ing. Nicola Romeo-gvár részére szerkesztendő 2 háromfázisú mozdony egyikére, a tehervonati mozdonyra is ilyen csuklós keretes ,,háromszög”-et tervezett. Amikor munkatársai megkérdezték, miért tér el ennél a mozdonynál a Cinquanta és Trenta-mozdonvokon oly régóta alkalmazott és kitűnően bevált „Kandó-háromszögtól”, mosolyogva felelte: ,,Ez az olasz mozdony már egy * Kandó szavai. 12* 179
