Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
év múlva szaladni fog, es en alig varom, hogy az nj hajtóművemet üzemben lássam.” Nem volt olyan műszaki probléma, ami fantáziáját ne izgatta volna, vagy amihez szakavatottan ne tudott volna hozzászólni. így pl. a gyönyörű Glória yachtjának az árbocát speciális exponenciális görbe szerint hajlíttatta meg, hogy a vitorla minden cm2-e maximálisan legyen kihasználva. A Glória meg is nyerte a Balaton kék szalagját. Kandó, a volt tengerészkadet, akkor lehetett igazán boldog, amikor a Glóriája kormányrúdjával a kezében kisiklott a földvári öbölből a nyílt Balatonra, elfeledvén minden feltalálói gondot és izgalmat. De a feltaláló gondos előrelátásával egy speciális asztalt csináltatott a Glóriára arra az esetre, ha vitorlázás közben valamilyen gondolata támadna, azt azonnal levázolhassa a Balaton kellős közepén. Szerette és méltányolta az élet nyújtotta szépségeket és kényelmet, de nem volt igényes. Erre remek példa a munkaasztala volt. Bár a mozdonyszerkesztési osztálya mellett volt egy nagyon szépen berendezett szobája, a legritkább esetben ült az ott levő nagy amerikai íróasztala mellé, mert az neki dolgozni túl kicsi volt. — A szerkesztési osztályban egy nagy lerakó-asztalt választott ki munkaasztalának, amin idővel rengeteg írás gyűlt össze és hevert — legalább is a munkatársai úgy látták — a legnagyobb rendetlenségben. Ezekhez soha senkinek hozzányúlni nem volt szabad. Idők folyamán a sok papír olyan nagy rakássá nőtt körülötte, hogy alig maradt hely, ahol dolgozhatott. Ilyenkor egész egyszerűen odább rukkolt az asztalon és ott dolgozott tovább. Az elhagyott helyen a munkatársai ilyenkor rendet próbáltak teremteni távollétében a sok papír között, de másnap Kandó rögtön észrevette a rendcsinálást és nagyon haragudott érte: „Mondtam már vagy százszor, hogy hagyjatok mindent úgy, ahogy van, ne nyúljatok semmihez 1 Most aztán sokáig nem fogok semmit megtalálni ebben a nagy felfordulásban. Azelőtt csak odanyúltam és mindjárt megtaláltam, amit kerestem!” Csodálatos memóriája révén az ő rendje szerint rögzítette agyában az eseményeket és tényeket. Nem dohányzott; a szeszes italok közül is csak a vörös Cinzanot szerette, langyosan. Általában rossz étvágya volt: a tojást nem bírta, allergiája volt vele szemben. Ha tudtán kívül is tojással készített ételt evett, félóra múlva bedagadt a torka tőle. Egészen tüneményes volt a nyelvtudása. Tökéletesen beszélt a magyar anyanyelvén kívül németül, franciául, angolul és olaszul. Egészen mindegy volt neki, hogy ezek közül milyen nyelven beszél. Hogy ez mennyire így volt, egy nagyon meggyőző esetnek volt közvetlen tanúja e tanulmány szerzője. Még a Ganz Vagongyárban történt. A mozdonyszerkesztési osztályon egy nap Kandó nagy tárgyalásban volt Parodival, a Páris-Orleansi vasúttársaság akkori főmérnökével. Franciául beszéltek. Megszólal a terem közepén a falra erősített városi telefon; Kandót hívják a telefonhoz. Kandó odamegy és egy régi amerikai ismerősével kedélyesen elcsevegett. . . angol nyelven. A telefontól Parodihoz visszatértében egyik rajztábla mellett haladt el, amin éppen az olasz államva-180
