Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Manndorff Béla: Kandó Kálmán

gárdája részére az, hogy soha ne felejtse el: volt egy mérnöktársunk, akinek műszaki tudása és emberi erényei soha ki nem alvó fáklyaként mutatják azt az útirányt, amelyen haladnunk kell, ha méltó követői akarunk lenni Kandó Kálmánnak.

II. Kandó Kálmán „az ember’’

„De mortuis nihil, nisi bene!” Ez a mondás jutott önkéntelenül e tanulmány írójának az eszébe, mialatt a fenti címet leírta. — De még a végére sem ért, máris erős nosztalgiás vágyódás lángolt fel az után a csodálatos ember után, a lelkében, aki Kandó életének utolsó 11 éve alatt — szerencsés volt mint közvetlen munkatárs vele együtt dolgozni és akiről — tudja és érzi — csak jót lehet, tehát mindent meg kell írni. Mint embernek, neki is voltak emberi gyengeségei, de egyéniségének rendkívüli varázsa ezeket is csodált erényekké nemesítette.

„Széles látókörű, nagy műveltségű, igazi magyar volt, ki mindig az igazság egyenes útján haladt. Csodálatosan sokoldalú műszaki tehetség volt. Bár ragyogó képességei elsősorban a villamos vontatás szolgálatában tündököltek, nem volt olyan műszaki kérdés, amelyhez érdemlegesen hozzá nem szólhatott volna.* Elméleti tudása széleskörű, mély és mindig eredeti elgondoláson alapuló. Matematikai készsége egészen kivételes és emlékezőtehetsége bámulatraméltó. Ahol a felvetett kérdés újszerűsége folytán pozitív ismereteinek tárházából nem meríthetett, kisegítette és mindenkor a helyes útra vezette tudására és gyakorlati tapasztalataira támaszkodó páratlan éleselméjűsége, amely a lángész intuíciójával a legrejtettebb és legtávolabbi vonatkozásokat is szinte pillanatok alatt felismeri és elbírálja. A legtöbb elméleti kiválósággal szemben Kandó fölényesen uralkodott az anyag fölött is. Egyaránt otthonos volt a szerkesztők rajzasztalánál és a műhelyek zúgó birodalmában. Szinte ösztönöszerűen megérezte, lelki szemével szinte meglátta valamely szerkezet erőhatásait, igénybevételeit. Ismerte a megmunkálás technológiájának minden fogását és ezért biztos kézzel tudta irányítani a legkülönlegesebb gyártási eljárásokat is. Páratlanul eredeti és termékeny elme volt. Mindig új utakon haladt. Mindenre volt új gondolata, mindenre azonnal többféle megoldása is. Valamely feladat elé állítva, szinte ontotta magából az új eszméket; ritkán fejlesztette a meglevőt, mindig újabbat, tökéletesebbet talált fel.

Munkaképessége óriási volt. Ha egy új gondolat megragadta lánglelkét, nem ismert pihenést.

Idealista volt. Bár az anyagi javakat értékelte, eszmei érvényesítése érdekében semmi áldozattól nem riadt vissza és óriási elfoglaltsága dacára minden tiszteleti állást és munkát elvállalt, ha úgy érezte, hogy közreműködésével az ügynek és az országnak javára lehet. Tetteit és elhatározásait soha anyagi érdek nem irányította, csak az ügy önzetlen és páratlan elbírálása.

173