Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Manndorff Béla: Kandó Kálmán
Végre elérkezett a Kandó által oly nagy türelmetlenséggel várt nap is: 1923. október 31-én a budapest nyugati pu—alagi villamosított vasútvonalon elindult az első' fázisváltós próbamozdony. Ezzel megkezdődött egy lankadatlan és sok fáradságos munkát igénylő kísérletsorozat, amelynek folyamán sok kezdeti nehézséggel kellett megküzdeni, amelyek azonban nagyon hasznosak voltak különösen a következő fázisváltók szerkezeti módosításait illetőleg. Az üzemi próbák azonban kétségtelenül igazolták Kandó elvi elgondolásainak helyességét. 1000 tonnás teher- és 600 tonnás személy-elegyekkel folytak az üzemi próbák, amelyeken többször Kandó is részt vett. Ezeken szerzett személyes tapasztalatai érlelték meg benne azt az elhatározást, hogy azonnal nekikezd a 4 pólusú, 1500 percfordulatú fázisváltó tervezésének. Az első energia világkonferencia 1924-ben ült össze Londonban. Az első világháború óta először jöttek össze a világ majdnem minden nemzetének mérnök szaktekintélyei, akik között Magyarországot Kandó Kálmán és Verebély László képviselték. Ezen a konferencián a legkiválóbb villamosítási szakértők egjrértelműen azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy a vasutak villamosítását nem mint önmagában álló különleges feladatot, hanem az országos energiagazdálkodás keretében, mint annak szerves tartozékát, kell megoldani és ezért az olyan vasútvillamosítási rendszeré a jövő, amely az országos villamosenergia ellátáshoz való csatlakozást lehetőleg közvetlenül, a legkisebb átalakítással és a legcsekélyebb veszteséggel oldja meg. Elképzelhető, hogy milyen nagy feltűnést keltett ezen nemzetközi fórum előtt Verebélynek egy nagy előadás* keretében mondott azon bejelentése, hogy az előbb említett követelményeket kielégíteni hivatott vasútvillamosítási rendszer a kis Magyarországon már ki van dolgozva, sőt — a fázis váltós 50 periódusú rendszer első próbamozdonya már hosszabb idő óta próbaüzemben van. így került a budapest nyugati pu—alagi, csupán 15 km hosszú vasúti villamos próbaüzem a világ vasútvillamosítási szakértőinek érdeklődési körébe és sokan keresték fel és tanulmányozták e szerény, de úttörő vasútvillamosítási próbaüzemet. Bár az első fázisváltós próbamozdony vonali üzemi próbái bebizonyították, hogy Kandó zseniális elvi elgondolása a gyakorlatban bevált és a fázisváltó a vasúti üzemben effektive megoldotta az 50 periódusú vasút villamosítást, a kétpólusú első próbafázisváltó a vasúti üzem megkövetelte biztonságnak nem felelt meg teljesen: a csapágyak olajozása sok gondot okozott; a forgórész levegőhűtése az órás teljesítménynél nem volt megfelelő stb. Kandó nagy ambícióval fogott hozzá 1924-ben a négypólusú, 1500 percfordulatú fázisváltó megtervezéséhez. Növelte önbizalmát az a tudat, hogy a fázis váltó villamos és mágneses tulajdonságai elgondolásainak teljesen megfeleltek és most már szerkezetileg jobb, a vasút nehéz követelményeinek teljesen megfelelő gépet akart szerkeszteni. Az új négypólusú, vízzel hűtött forgórészű** * Verebély László: A new system for main line electrification. 1924. The first World Power Conference, paper No. 345.— ** A forgórész vízzel való hűtése dr. Seidner Mihály szabadalma. 166
