Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Pénzes István: Mechwart András

25. ábra

Az eke szélesebb volt, mint a járókerekek külső mérete. A szántás mélységét szabályozták

„meredek csavarvonalban” voltak kialakítva. A késeket csavarokkal erősítették a dobra. A kések kissé befelé voltak görbítve, hogy az éleket a túlzott mértékű kopástól megóvják. Mechwart a forgó ekénél a kerti ásó munkáját kívánta utánozni. A levágott földdarabot az eke magával ragadta, fölemelte, majd leejtette, mégpedig úgy, hogy a föld felszíne alulra került. E nagymérvű mozgás a földet porhanvósította is. A szántás mélységét állíthatták.

A forgó eke fontosabb műszaki adatai:

a) a szántott terület szélessége 3000 mm (az eke szélesebb volt, mint a gőzgép kerekeinek távolsága, hogy a kerekek szántatlan földön haladhassanak);

b) a szántás mélysége általában 240—340 mm között változott;

ej a szántás sebessége 0,5—0,66 m/mp;

d) az átlag teljesítmény 0,75—1 kát. hold/óra;

ej a hantok szélessége általában 220 mm volt;

f) kötött, száraz talajon, 340 mm-es szántási mélységnél a gőzgép átlag 50 indikált lóerővel dolgozott;

g) a gőzeke súlya kb. 20 tonna, ára kb. 18 000 Ft volt.

1894-ben Pomázon 85 holdnyi területen végeztek összehasonlító kísérleteket [61], [62]. A 85 hold földből 60 holdat Mechwart ekéjével szántottak föl, 25 holdat hagyományos módon. A tudósítás szerint a kísérlet esztendeje nagyfokúan aszályos volt. A Mechwart-féle ekével elért jobb eredményeket a mélyebb szántásnak és a jobb megmunkálásnak tulajdonították.

A kedvező eredmények ellenére a forgó eke első változata nem terjedt el a

133