Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Mechwart András
■3. ábra Müller udvari tanácsos hengerszéke (1820) 4. ábra A Bollinger-féle hengerszéket 1820—23 táján készítették A Gebr. Bollinger-féle hengerszék is 1820—23-ban látott napvilágot. Ebben a gépben (4. ábra) három (1, 2, 3) henger dolgozott. Az (1) henger el nem mozduló csapágyazású. Először a (2) hengert állították az alsó merev hengerhez, ezt követően a (3) hengert igazították a (2)-es számúhoz. A minél kisebb csapsúrlódásra törekedve, a hengerek csapjait (4, 5) görgőkkel támasztották. A hengereket tehát a görgőket elmozdító (G, 7) orsókkal állították. A két felső hengert (8, 9) kötéltárcsákkal hajtották meg az akkor jónak tartott módosítással. Az alsó hengert a (10) homlokfogaskerékkel hajtották. A gép vasrészeit favázba építették. Az őrlendő gabona (11) garatból jutott a hengerek közé, majd alul távozott. A következő hengerszéknek már magyar vonatkozású története is van. A zürichi Sulzberger mérnök — Müller hengerszékét továbbfejlesztve — 1832-ben alkotta meg gépét. E hengerszékben is három pár henger dolgozik egymás fölött (5. ábra). Az aprítandó gabona az (A) garatba ömlik, amelyből a 7* 99
