Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Mechwart András
ségével tengelyirányban állíthatták. A hüvelyben az alkotóval párhuzamos-, a csonkakúpon kismértékben csavart rovátkák voltak. Az őrló'elemeket faburkolatban helyezték el. A gépet — a mai házi darálóinkhoz hasonlóan — kis karral hajtották meg. Az ábrán megfigyelhetjük a hüvely és a kúpocska között a rés, az előtörés követelményének megfelelően, fokozatosan szűkül. Turrianó gépe tehát nem ,,henger”-szék, hanem kúpos daráló (,,kúp-szék”), mely — egyebek mellett, akárcsak napjaink mákdarálója — alkalmas gabona aprítására is. A magyarországi származású Verancsics Fausztusz (?1550—1617) gépét — ha ez lenne a törekvésünk — már több joggal nevezhetnők hengerszéknek. Annál is inkább, mert a gépben henger aprította a gabonát; legalábbis erre következtethetünk a 2. ábrából. Verancsics gépét vas-malomnak (Mola Ferrea) nevezi. A Verancsics-malom újdonság jellegét tehát nemcsak a henger alkalmazása adja, hanem azt növeli a vas alkalmazása. Verancsics „malma” szellemes alkotás. Figyeljük csak meg a gép tengelyét és a kitárt ajtó nyílását! A tengely négyzetes keresztmetszetű, az „ágya” viszont kör-alakú és nagyobb méretű mint a tengely. Következésképpen a tengely, a henger súlyának és őrölt gabona ellenhatásának megfelelően valószínűleg elmozdulhatott. A gabonát a felső nyíláson kiöntötték a gépbe, az őrlemény alul távozott. A „malmot” hajtókarral forgatták. Mind az álló köpeny, mind a henger felülete fogazott volt. A gépet négy csavar segítségével falra vagy tartóra rögzíthették. Verancsics Fausztusz „Machinae novae” c. műve [42], melyben a bemutatott „malmot” is közölte, technikatörténeti nézőpontból felbecsülhetetlen értékű. Otto Moog [74] szerint Angliában már a XVIII. sz. elején készítettek két darab párhuzamos hengerrel dolgozó gépet. Ezt az adatot — az alábbiakhoz hasonlóan — nem sikerült ellenőrizni... A hivatkozott mű szerzője közli, hogy később, 1774-ben, az angol 8. Watson kőhengerekkel ellátott gépet szabadalmaztatott. Ugyanebben az évtizedben, 1779-ben G. Sawlinson „vas”-hengerekkel ellátott hengerszéket szerkesztett. A XIX. század a gyors hengerszék-fejlődés korszaka is. Justin Helfenberger 1820 táján sima hengeres gépet épített. Sajnos a gép szerkezetét nem ismerjük . . . Helfenbergerrel csaknem egyidőben szerkesztette meg gépét Mark v. Müller udvari tanácsos (1820). Müller hengerszékén (3. ábra) az első rátekintéssel fölfedezhetjük azt a törekvést, hogy a gabonát egy gépen kívánták kész lisztté őrölni. A hengerszék kürtő-szerű garatjából az anyag kis celláskerék segítségével jutott az első hengerpár közé. A legfölső hengerpár alatt még kettő dolgozott. A kész őrlemény kis garaton át hagyta el a gépet. Minden hengerpárnál egy mozdulatlan csapágyazású hengert forgattak. A másik hengert csavarok segítségével állították. A hengerek alá kézikerekekkel mozgatható őrlőkengyelt helyeztek. Müller hengerszékét malmokban is alkalmazták. [37], [92]. 98
