Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Halmos László: Bánki Donát
terén végzett munkájával kapcsolatosak: a hazai motorgyártás megteremtése Bánki Donát — és munkatársa: Csonka János — érdeme. Korai tanulmányai során 1892-ben közölte ,,A gázmotorok elmélete” [15] című dolgozatát a Mérnök Egylet Közlönyében, majd a következő évben a Német Mérnök Egylet nagytekintélyű folyóiratában a ZVDI-ben ,,Zur Theorie der Gasmotoren” [19] címmel. Értekezésében, részletesen elemezte az Ottomotorban és az egyéb gázmotorokban lejátszódó munkafolyamatot és vizsgálatai során alapvető megállapításokra jutott. Tanulmányát, mint az év legjelentősebb magyar tudományos dolgozatát a Mérnök Egylet 1893-ban (márc. 14.) a Hollán-pályadíj első fokozatával tüntette ki (22). Bánki egész életművét jól jellemzik azok a sorok, melyekben a bírálóbizottság a dolgozat eredményeinek összefoglalása után a szerző érdemeit méltatta : ,,. . . a grafikai módszer segélyével ismerteti a különféle elvek alapján szerkesztett gázmotorok . . . munkaviszonyait. Ezeket összehasonlítva, arra a fontos eredményre jut, hogy az expanziót nem célszerű az Otto-gépben elért fokon túl kiterjeszteni, ellenben, hogy a kompressziót az egyéb gyakorlati szempontokból megengedhető legmagasabb fokig kell növelni. A szerző ily módon azáltal, hogy a gázmotorok elméletéhez új adalékokat fűz, az elmélet és gyakorlat között fölmerült eltéréseket eltünteti, nagy szolgálatot tesz a műszaki tudománynak. A munka értékét növeli az, hogy a szerző a gyakorlatban elterjedt sok felfogásról kimutatja, hogy helytelen és helyreigazítja azokat.” (Végül pedig — legalább zárjelben — idézzük azt is, amit a bírálat a Bánkitanulmányok formai tökéletességéről mond: „Végre még a tárgyalás folytonos menetét, jó magyarságát, a tárgyalás egyes mozzanatainak széja csoportosítását kell dicsérőleg kiemelnünk . . .”) (22). Elméleti eredményei a Műegyetem gépműhelyében végzett mérésein és Csonka Jánossal közös kísérletein alapultak. A Műegyetem ugyanis 1876-ban egy tanműhelyt létesített a hallgatók részére, melynek vezetésével a tehetséges fiatal gépészt, Csonka Jánost bízta meg. A megállapodás szerint Csonka a műhelyt saját ipari tevékenységére, kísérleteire is felhasználhatta, azonban köteles volt megfelelő szakmunkások beállításával a hallgatók gyakorlati műhely munkájának eredményességét biztosítani. Minthogy ez idő tájt Bánki is a Műegyetemen működött, a két azonos érdeklődésű fiatal ember szoros kapcsolatba került s eredményes együttműködés alakult ki közötük. Ennek köszönhető, hogy Bánki elméleti készültsége és szerkesztői képességei, Csonka János feltalálói leleményének és gyakorlati tapasztalatainak támogatásával fontos eredmények elérését tették lehetővé. Együttműködésük 1888-tól 1896-ig igen szoros volt és sikerességét közös szabadalmak egész sora bizonyítja (1. Csonka életrajz 4. ábráját). 52
