Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Károlyi Zsigmond és László György: Segner János András
előttünk. Egy függőleges tengelyre, amely vasalt csúcsával csapágyban foroghat, a CDEF gerendázatot kell felszerelni, amely csupán arra szolgál, hogy az egyéb részeket rögzítse (3. ábra). GH egy kádár által készített, a tengelyen fent rögzített kerek faedény, amelybe JK csövön vagy vályún keresztül állandóan folyik a víz. Ebből az edényből a víz kettő, vagy hat ferdén álló réz, vagy szintén fa GL és HM jelű csőbe folyik, melyekben alul L-, és M-né 1 megfelelően fúrt lyukak vannak és egyebütt zártak.” Segner a 4. ábrán látható gépet malom hajtására készítette. A légellenállás csökkentésére lemezborítást szerelt fel. Az őrlőmű a tengely felső meghosszabbításán volt. A leírásból a gép legkedvezőbb méreteit is megtalálhatjuk. A tengely hossza a csapágytól az edény felső széléig 3,1 m, a kilépő lyukak távolsága a tengelytől 1,5 m legyen. Az edényből ferdén kivezető csövek lvukmérete 4 cm, és a kiömlő lyukboség 1 cm. Rendkívül érdekes az, amit Segner nyilvánvalóan gyakorlati tapasztalat alapján ír a gép „indító teljesítményéről“ — bár természetesen ő nem így fogalmazta ezt meg — amikor az malmot, vagy más munkagépet hajt meg: „Ekkor még kevés víz folyik ki az L és M lyukakon; a víz tehát összegyűlik ebben az edényben és egyben a nyomása is nő, amíg elég nagy nem lesz ahhoz, hogy a malom, vagy valami egyéb szerkezet ellenállását legyőzze. Ha a tengelyt nem tudjuk elég hosszúra készíteni és ezáltal az edény is csak alacsonyabb lehet, akkor előfordulhat, hogy a gép nem indul meg; és hogy mégis mozgásba jöjjön, vagy az ellenállást kell csökkenteni, vagy külső erővel segítséget kell adni mindaddig, amíg a kellő sebességet el nem érte.” Ugyanerről ír hidraulikus gépéről szóló Programjában, amelyben a vízoszlop magasságával összefüggésben tárgyalja a gép által kifejtendő tengenciális erőt és teljesítményt. Dolgozatát az alábbiakkal zárja: „Ha a hengeres edény helyi okokból kifolyólag, vagy mert a meglevő esésmagasság kicsi, nem lehet elég magas ahhoz, hogy a gépet mozgásba hozhassuk, akkor semmi esetre sem szabad kétségbe esni. Akkor csak valamilyen külső erőt kell igénybe venni a gép és a malomkő megindításához, addig, amíg olyan sebességet el nem ér, amelyet a szabályszerű vízhozzáfolyás tartósan fenn tud tartani. Ekkor a segéderő hatását meg kell szüntetni és meg van a remény arra, hogy az elért mozgás tartós lesz.” A Segner-kerék megvalósítását Segner magaárja le a Hannoverische Anzeigen 1753. évi 60. számában [55/c], A gépet Göttingenhez közel, Nörtenben építették meg egy olajütőben. A berendezés lényegében egy zúzómű, amelyben 4. ábra Malom hajtására készített Segner-gép 26
