Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv

A kezdetben kis vállalat gyors fejlődésnek indult és a Váci úti bérelt helyiség hamarosan szűkké vált. Az egyre szaporodó létszámú műhely 1873-ban, most már Láng saját tulajdonában levő külső Váci úti új, lényegesen nagyobb helyiségekbe költözött át. Az eredetileg más gyári célokra épült, de a kis műhelyből időközben gyárrá nőtt üzem szükségleteinek megfelelően átalakított telep egyes, a mai napig megmaradt részei még mindig műhely céljának szolgálnak. Ezek az épületrészek voltak a kb. 63 000 négyszögölre terjedő mai hatalmas gyártelep kiinduló pontjai. Itt, közvetlenül gyára mellett rendezett be Láng lakást immár három gyermekre megnövekedett családja részére is.

Gyors sikerét az is elősegítette, hogy gyakorlati tapasztalatokra alapult, igen széleskörű tudását nemcsak gyárán belül érvényesítette, hanem — különösen kezdetben — amikor a rendelő felek megfelelő műszaki személyzettel nem rendelkeztek, vagy tanácsadó mérnököt még nem vehettek igénybe, tanácsaival ezeknek is rendelkezésére állt, ugyanis nemcsak arra törekedett, hogy üzletfeleinek jó gépet szállítson, hanem arra is, hogy azok a gépet helyesen tudják felszerelni és célszerűen és gazdaságosan tudják használni. Ez az elv a gyár későbbi fejlődése során is mindvégig üzletpolitikájának egyik vezérlő elve maradt és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mind a gyár, mind pedig annak tuljdonosa az üzleti életben szinte szokatlan megbecsülésnek és tiszteletnek örvendjen.

Láng László Váci úti műhelyében, majd az 1883-ban vasöntödével is kibővített külső Váci úti új gyárában az akkori idők keresletének megfelelően, főleg gépjavítási munkákkal és malomipari gépek, hengerszékek, hengersziták, közlőművek, stb. gyártásával foglalkozott. Spanyolországba Mallorca szigetére egy teljes malomberendezést is szállított.

A gőzgépgyártás bevezetése (1874) és kifejlesztése (1880 —1900)

A kiegyezés után gyors fejlődésnek indult magyar ipar haj tógép-igénye megnőtt s ennek hatására az üzem dugattyús gőzgépek és az ezekkel hasonló technológiájú egyéb dugattyús gépek: vízszivattyúk, fúvógépek, kompresszorok, stb., gyártására tért át. A gőzgépek erre az időre már teljesen a felhasználás követelményeitől függően vízszintes henger-elrendezésű (lassú járású) ,,fekvő”, vagy függőleges henger-elrendezésű (gyorsjárású) ,,álló” kivitelben készültek. Vezérlésükre (a gőznek a hengerbe való bebocsátására és munkavégzés utáni onnan való kibocsátására) a valamilyen centrifugális szabályozó hatása alatt működő —, fekvőgépeknél főleg szelepes, állógépeknél főleg síkvagy körtolattyús vezérmű szolgált, de kéthengeres gépeknél a kettő kombinációját is alkalmazták. (1. ábra) E vezérművek igen sokféle kivitelben készültek, ami a gőzgép egyenletes járásának és a terhelési változásokhoz való alkalmazkodásának fenntartásán kívül annak gőzfogyasztását is lényegesen befolyásolta .

267