Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Gombás Tibor: Jendrassik György
így azután úgy döntöttek, hogy a közúti járműtípus további fejlesztésével felhagynak. A háború után azonban újra be akart kapcsolódni az ország közúti járműmotorral való ellátásába és ezért 1947-ben, közvetlenül külföldre távozása előtt még az ő vezetése mellett megindították a VI JaT HOj 150 típusú motor tervezését, amelyből a következő évre három darab készült el. Ekkor azonban már annyira eldöntött volt egy idegen motor gyártási licenciájának megvétele, hogy a motorral komolyan nem is foglalkoztak. A VI JaT 110/150 típusú motornak, amely a próbákon 1900/p fordulatnál 110 lóerőt teljesített tartós üzemben, sorozatgyártására nem került sor. Különben a legyártott csaknem 400 közúti jármű motort azonnal eladták. A legtöbbet, százon felül, az említett Székesfővárosi Autóbuszüzem kapott, kettőt sínautóbuszba építettek be a MÁV részére, több került belőle Olaszországba, Belgiumba, Spanyolországba és Lengyelországba, ahol főleg autóbuszokba, teherautókba és motorcsónakokba építették be. 1934-ben a Szovjetunióban motorversenyt rendeztek a Moszkva —Tiflisz — Moszkva közötti kb 4000 kilométeres, a Kaukázuson átvezető úton. A versenyen a Ganz vállalat két-két IV és VI JaR 105 típusú motorral vett részt, melyeket szovjet gyártású alvázakba építettek be. A versenyen saját kategóriájukban a legjobb fogyasztást érték el a Ganz — Jendrassik motorok. A remélt üzleti kapcsolatból azonban semmi sem lett, a végén a motorokat hátrahagyva tért haza a kiküldött mérnök (34), (36), (50), (59). A közúti járműmotorok műszaki adatait a III. táblázat tartalmazza, a 7. ábrán pedig egy VI JaR 105 típusú motor látható. * A Ganz — Jendrassik vasúti járműmotorok A vasút motorosításában itthon és külföldön már eddig is szép szerepet töltöttek be az ismertetett motorcsaládok egyes típusai, azonban rövid időn belül teljesítményük kevésnek bizonyult a vasútak egyre fokozódó követelményei miatt. Ez nagyobb, kimondottan a vasút céljait szolgáló motorok tervezésére sarkallta Jendrassik Györgyöt. így alkotta meg 1933 elején a VI JaR 135 típusú, hathengeres, 1350/p fordulatnál 135 lóerős motorját, amely Jendrassik legsikerültebb motorjának bizonyult, úgy hogy a prototípus nélkül készült 54 darabból álló első sorozat * A második világháború kitörése előtt hadvezetőségünk — eldöntendő azt a kérdést, hogy a hadsereg sokféle járművét benzin-, vagy Diesel-motorral szerelje-e fel — a Haditechnikai Intézettel egy beépített VI JaR 105-ös motorral kísérletet végeztetett, amely az üzembiztonság tekintetében nem a legjobban sikerült. A kérdést különöben a német had vezetőség állásfoglalása döntötte el, amely a benzinmotor mellett foglalt állást, azzal az indokolással, hogy elegendő műbenzinnel rendelkeznek és a Diesel-motor mozgékonysága kisebb a viszonylagosan nagyobb lendítőkerék miatt. 173
