Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Gombás Tibor: Jendrassik György
zíven részt akart venni és a nemsokára megvalósult első vasúti járműmotorja éppen ehhez a vasúthoz és nagyjából hasonló sínautóbuszba került. A nemsokára megépített első furatcsalád főadatai — furat, löket, fordulatszám, hengerenkénti teljesítmény — meg is egyeztek e motor adataival. A kísérletek megindulásakor már döntött Jendrassik abban a kérdésben is, hogy motorai négyüteműek lesznek. Általában a négy- és kétütemű rendszer egyike sem tudott olyan döntő eredményeket felmutatni, amellyel magához tudta volna ragadni az elsőbbséget. A kétütemű rendszer egyszerűbb kivitelével szemben áll pl. a négyütemű motorok kisebb fajlagos hőterhelése, stb. Jendrassik döntéséhez az is hozzájárulhatott, hogy a Ganz-gyárban az utóbbi időkben gyártott kompresszomélküli motorokat kivéve mindig négyüteműeket gyártottak, ehhez voltak tehát meg a gyártási és üzemi tapasztalatok. Az előzőkben ismertetett jellegzetes szerkezeti részek, a rugós befecskendezőszivattyú, nagy nyílású, nyitott porlasztó, korong alakú elégési tér, előkamra, terelőszemölcs a dugattyú felsőlapján, a négyütem, kiegészítve a 13,5 körüli kompresszió viszonnyal, az álló, soros- vagy V-elrendezéssel és néhány méretszám arányának változatlanságával, valamennyi Ganz-Jendrassik motornál megtalálhatók. Az első Ganz-Jendrassik motorok 1927 nyarára készült el Jendrassik első motorja, mely az I Jm 130 típusjelölést kapta.* A motor egyhengeres volt, 1000/p fordulatnál 12 lóerőt teljesített 210 g/LE nyersolajfogyasztás mellett, tehát kb. 30% gazdasági hatásfokkal. Három motorra való alkatrészt készítettek belőlük, de csak kettőt szereltek össze, amelyek egyikét azonnal beépítették segédgépnek a Magyar Folyamőrség Csobánc nevű szállítóhajójára (4. ábra), a másik pedig- Szegedre került egy mechanikai műhelybe. Ezeket a motorokat még ugyanabban az év^en nyomon követték a kéthengeres, egyébként ugyanilyen motorok és a következő évben megjelentek négy- és hathengeres stabil —, hajó- és vasúti járműmotor változatai. Az utóbbiak voltak a Duna — Száva — Adria vasút sínautóinak VI Jk 130 típusú, 72 lóerős motorai. A sínautók önsúlya 19 t, férőhelyeinek száma 43, legnagyobb sebessége 75 km/ó. Három darab készült, az első 1928. április 5-én tette meg első próbaútját. (5. ábra) Két darab, ezektől csak lényegtelenül eltérő ugyancsak 72 lóerős VI Jh 130 típusjelölésű hajómotor a Magyar Folyamőrség Tüzér nevű motorosába került, amely 144 lóerő összteljesítményével akkoriban a Duna leggyorsabb motorosának számított. ♦ Valamennyi Jendrassik által tervezett motor típusjelölésénél az elöl á’15 római szám a hengerek számát mutatja, az ezt követő betűk — amelyek között az első mindig Jendrassik nevének kezdőbetűje, a J — a kivitelt jellemzik, a végén pedig a mm-ben kifejezett furat, vagy tört esetében a furat/löket áll, pl. VI JmD 160 vagy XII Jv 170/240. 162
