Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)

Gombás Tibor: Jendrassik György

ügyfelek dicsérték és kiemelték magatartásukat, amely olyan volt, mintha nemcsak gyárukat, hanem kicsit az országot is képviselnék. Jellemző hogy ketten közülük a szállítmányokkal az argentin .vasutaknál maradtak és ott szép pályát futottak be.

A bel- és külföldön gyártott motorok után a lökettérfogat alapján licenciadíjakat élevezett Jendrassik. Ezek meglehetősen nagy összegre rúgtak, ami a nagy fizetésű értelmiség életszintjénél jóval magasabb nívót biztosított számára.

Problémáit egymaga szerette megoldani, azokba nemigen tűrt meg beleszólást. Munkatársaitól inkább csak elgondolásainak pontos végrehajtását kívánta meg. Sohasem tekintette magát szigorúan véve a Ganz alkalmazottjának, I ár a vállalatnál szép rangokat viselt. Gyakran szemben állt a vezetőségnek sok, általa oktalannak ítélt rendelkezésével. Sőt cinkostársi együttérzést árult el, ha néha beosztottjai is túltették magukat ezeken.

Tökéletesen tudott németül, franciául és angolul, valamit spanyolul is. Nagy nyelvtudására szüksége is volt, mert a Ganz vállalat ügyeiben, de főként a motorát gyártó külföldi licenciavevőkkel való tárgyalásokra gyakran kellett a nyugati országokba utazni.

1934-ben egyik ilyen útján megállapodott a barcelonai Hispano Suiza gyár vezérigazgatójával, hogy évente félévet Barcelonában neki, félévet pedig itthon dolgozik. Ennek megvalósítására azonban nem került sor részben a közbejött politikai események, részben a Ganz vállalat ellenállása miatt.

Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy Jendrassik György ebben az időben megszakította érintkezését a Ganz-gyárral. Magánirodát rendezett be, ahol gyári osztályának néhány tagja késő délutáni és esti órákban dolgozott vezetése mellett. Itt dolgozták ki a Hispano Suiza gyár számára egy VI JeT 120/165 típusjelzést kapott hathengeres autóbusz-nyersolajmotor tervrajzait, a Ganz Vagongyárban rövidesen megvalósított V-elrendezésű motor mellékhajtórudas kivitelének kinematikáját és itt végeztek a nemsokára megvalósuló gázturbina számára előkészítő termodinamikai számításokat.

1934 nyarán feleségül vette Schmahl Johannát, Schmahl Henrik oki. építész nagyobbik leányát, akivel boldog házaséletet élt. Felesége különben már gyermekkorától kezdve a Jendrassik családhoz tartozónak számított azon a réven, hogy mostohaapja Jendrassik Györgynek nagybátyja, a híres Jendrassik Ernő orvosprofesszor volt. Jendrassik Györgyöknek nem született gyermekük. Felesége csaknem tíz évvel élte túl férjét, 1963 vége felé halt meg Londonban.

Sikereit nemzetközi elismerés is követte, 1937-ben a Verein Mitteleuropäischer Eisenbahn Verwaltungen, ez a tekintélyes nemzetközi vasúti intézmény az általa szerkesztett VI JaR 170/240 típusú, Ganz-Jendrassik rendszerű vasúti járműmotorért 1500 RM pályadíjjal tüntette ki, kiemelve a motor vasúti szempontból fontos előnyeit, a viszonylag nagy teljesítményt, üzembiztonságot, robusztus felépítést, egyszerű kezelést, hosszú élettartamot, kis tüzelőanyag- és kenőolaj fogyaszt ást, tehát nagy gazdaságosságot.

151