Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)

Fordítás

Szerzői Oogi Szakértő Testülethez véleményadás céljából:

1. Tekintetbe véve a Szjt. 4. § /2/ bekezdését és a 9/1969, /XII.29./ IM sz. rendelet 3. § /l/ bekezdését, tekinthető-e a felperes forditása olyan műfordításnak, amely szerzői jogi oltalomra alkalmas? 2. Történt-e az I. r alperes forditó részéről, a felperes terhére a perbeli for ditás tekintetében jogosulatlan felhasználás?

Az 1. kérdésre az eljáró Tanács az alábbi véleményt adta:

"A felperes forditása irodalmi normák szerint egyáltalán nem tekinthető műfordításnak. De ami a 9/1969. /XII.294/MM sz. rendelet 3. § /2/ bekezdését illeti, a felperes egyéb hasonló színvonalú fordításait - a felperes műfordítóként való feltüntetésével - színházakban, rádióban előadták. Perbeli forditása is túllépi a nyers, szó szerinti forditás kereteit, hiszen jócskán akad benne a francia szövegtől elszakadó, leleménynek tekintendő fordulat - igaz, nagyobbrészt vitatható értékű lelemények.

És ezeknek a kétes értékű, de nem kézenfekvő leleményeknek egy része megtalálható az I. r„ alperes fordításában is.

Ami viszont a Szjt. 4. § /2/ bekezdés meghatározását illeti, a felperes fordításának nincs egyéni, eredeti jellege; illetve, ami van, az jórészt sutaságokból, magyartalanságokból tevődik össze. Ezekből is néhány megegyezik az I. r. alperes szövegének megfelelő helyeivel, aholis meglehetősen kirinak az I .r. alperes simább és bizonyos mesterségbeli tudással készített fordításából. Az u.n. stiluselemzés szempontjából az ilyanfajta egyezések a legvalószinübb jelei annak, hogy az I. r. alperes forditás közben - sietségből, vagy egyéb okból - a felperes korábbi fordítására is támaszkodott.

2. A Szakértő Testület lelkiismeretes válaszadás céljából a francia nyelv és irodalom egyik kiváló szakértőjét is bevonta, aki a francia eredetit, valamint a

45