Messik Márta (szerk.): A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeinek gyűjteménye 1. (Budapest, 1981)
Népművészet
adó védekezését arra alapította» hogy T0B0 nem szerzője volt a kiadott meséknek» hanem csak tolmácsolója és a B»Se népmesegyűjtő által gyűjtött mesék T03„-nek nem eredeti szellemi tulajdonát képezik» hanem, mint népmesék, közkincset képeznek,, Végül arra is hivatkozott, hogy a népmesemondó szerzői díjigényéről élőszóval lemondott, A Fővárosi Biróság a Szerzői Bogi Szakértő Testűiét véleményét kérte abban a tekintetben, hogy a népmesemondó a meséket a szájhagyományból, a ponyvairodalomból, vagy más forrásból merített történetek változatlan szövegű ismétlésével, vagy azok eredeti, egyéni jellegű átalakításával mondta magnószalagra. Továbbá, azokat a meséket, melyekre vonatkozóan ilyen előképek a mesekötet jegyzetanyagában nincsenek megemlítve - e műfaj jellegét tekintve - tartalom és forma szempontjából sajátos eredeti szellemi alkotásoknak lehet-e tekinteni» A Szerzői Bogi Szakértő Testület eljáró Tanácsa abból indult ki, hogy az alperes által megjelentetett mesekötet a BsSs néprajzkutató által magnetofonszalagon rögzített meséket lényegében változatlanul, a mesemondó dialektusát is tükröző módon tartalmazza» A meséken kivül a kötet tartalmazza a gyűjtő bevezetését, illetőleg D»Á. néprajzkutató jegyzeteit is. Első kérdésként a népköltészet /népművészet/ alkotásainak szerzői jogi minősítését tisztázta. Eszerint: népköltészeti /tágadban: népművészeti/ alkotásoknak azokat az alkotásokat minősítjük, amelyek - tartalmi és formai jellegzetességeik alapján - megfelelnek a "szerzői mű" kritériumainak» de alkóíójuk ismeretlen és bizonyos /nép/ csoportok szellemi közkincseként általában lényegében változatlanul továbböröklődnek» Ezeket az ölkótásokat a jogrendszerek többsége és a - nem túl gazdag - jogirodalom nem azért rekeszti ki - közvetve - a szerzői jogi oltalmat érdemlő alkotások köréből, mintha ezek a népművészeti 100
