Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

VII. fejezet. A metró üzeme

Köztudomású, hogy minden elektromos motor veszteséggel műkö­dik, vagyis a felhasznált elektromos energia csak részben alakul át mozgási energiává. A zárt alagutakban folyó intenzív vasúti üzem közben a motorok nagy mennyiségű hőt termelnek. Ha nem szellőztetnénk, az alagút levegője rövid idő alatt elviselhetetlenül felmelegedne. A szellőztetés­sel megmozgatott levegőmennyiség 75%-a a metrókocsik által termelt hő elvezetését végzi, mintegy 15% a világítás, a mozgólépcsők meg­hajtó gépei, a transzformátorok, egyenirányítók hőjét vezeti el és csak 10%-ot tesz ki az a szellőzési igény, amely az emberek hőtermeléséből adódik. így érthetően nemcsak az állomásokat kell szellőztetni, hanem a pályaalagutakat, üzemi helyiségeket is. A szellőztetés az aknákon keresztül nyeri a friss levegőt, illetve azo­kon keresztül fújja ki az elhasználtat. Minden állomáshoz kapcsolódik egy szellőzőakna és többnyire két állomás között is telepítettek akná­kat. A friss levegőt nyáron az állomási aknákon szívják be, az elhasz­náltat pedig az állomások közötti vonali aknákon fújják ki. így az állomásokon tartózkodó utasok mindig friss levegőhöz jutnak. Télen megfordítják a levegő irányát: a vonali aknákon szívnak, így a hosszú vonalszakaszokon felmelegedhet a levegő és mire az állomáshoz ér, az utasok jól temperált, kellemesen langyos levegőt éreznek. Az alagutak, utasterek szellőzése mellett meg kellett oldani az üzemi helyiségek szellőzését is. Ezek az utasterek levegőáramának felhasz­nálásával — külön ventillátorok és csővezetékek közvetítésével — jutnak friss levegőhöz. Az aknák melletti szellőzőalagutakban működő — 100 000 m3/h teljesítményű—főszellőző ventillátorok mellett kisebb-nagyobb ventil­látorok százai gondoskodnak a föld alatti munkahelyek friss levegő­jéről. * A metró nem nélkülözheti a vízvezetéket sem. A transzformátorok hűtése rendszeres és állandó vízigénnyel jár. Emellett a föld alatt szá­mos mosdó, fürdő is helyet kapott, az ott dolgozók részére. Az alaguta­­kat rendszeresen mossák, hogy el ne porosodjanak, az állomások taka­rítása, de a tűzvédelem is vizet igényel. A városi víz valamennyi állomás üzemi helyiségeiben is megtalálható, de a pályaalagutakon is végighalad a vízvezeték. A tűzcsapokkal az utas is találkozik az állo­másokon. A metró tűzvédelme — minthogy igen sok elektromos berendezés működik a föld alatti terekben — nem szorítkozhat a vízzel való oltásra. 186

Next

/
Oldalképek
Tartalom