Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VII. fejezet. A metró üzeme
tulajdonképpen kizárják az üzem közbeni meghibásodást. Ha ilyen mégis előfordulna, ez csak azért van, mert a szigorú technológiai rend végrehajtói is emberek, akik néha tévednek, hibáznak. A járműtelep egyben üzemi pályaudvar is, ahol a kocsikat rendezik, próbálják, előkészítik, javítják, takarítják. A járműtelep vágányhálózatának hossza akkora, mint a metró egész vonaláé. A műhelyek, raktárak, öltözők és fürdők kiegészítői e vállalkozás fő támaszpontjának, de nem egyetlen bázisai a metrónak. Az állomások végén itt-ott egy szerény ajtót lát az utas, mögötte ismét az üzem világa található. Labirintus, amely tele van gépekkel, kábelekkel, elektromos berendezésekkel. Az állomások üzemi helyiségei elsősorban az áramellátás bonyolult berendezéseinek adnak helyet. A metró annyi áramot fogyaszt, mint egy 25...30 000 lakosú város. Az áramellátás a várost ellátó energiahálózatról táplálkozik. A külső hálózat 10 000 V-os áramát a metró alállomásai alakítják át a vasúti vontatáshoz és a segédüzemi berendezések táplálásához szükséges feszültségre. A vasúti vontatáshoz 7 db, a segédüzemi berendezések működtetéséhez 10 db alállomás épült, a forgalmi állomások szomszédságában. 106. ábra. A metró kocsiszínje — befejezés előtt 182
