Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VI. fejezet. A föld alatti terek építészeti kialakítása
88. ábra. Aluljáró költsége a belmagasságtól függően. A nagyobb belmagasság sokba kerül... Ezek az irányzatok — elsősorban szélsőségükkel jellemezve — a következők voltak: A funkcionális. A föld alatti terek kizárólag közlekedési funkciót töltenek be. Mindaz, ami nem a közlekedést szolgálja, felesleges, tehát nem kaphat helyet a föld alatt. Az emberek közlekedési céllal csak néhány percet tartózkodnak lenn, ezért nem szükséges a tereket különösen széppé tenni. A belső terek magasabb igényű esztétikai kialakítása még káros is, mert ha az emberek megállnak gyönyörködni, közlekedési dugó, torlódás keletkezik, ez pedig károsítja a funkciót. Ugyanígy felesleges az olyan létesítmények elhelyezése, amelyek megállásra kényszerítik az embereket — pl. újságárus pavilon, büfé, üzletek, kirakatok, automaták —, hiszen ezek nem úticélok, így ellenkeznek a közlekedés folyamatosságával, a létesítmény funkciójával. A belső építészeti megoldás hangsúlyozza ki a létesítmény funkcióját, legyen egyszerű, lehetőleg egyforma — pl. egy metróvonal állomásai —, mert a burkolatok fenntartása és az elhasználódás pótlása így gazdaságosabb és egyszerűbb (89. ábra). A monumentális. A föld alatti terek bonyolultak, nagyszabású mérnöki konstrukciók, monumentális alkotások. Ezért a belső építészeti kialakítás elsősorban a monumentalitást fejezze ki. Mindenki számára, 160
