Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

V. fejezet. Aluljárók mint a metró kijáratai

találkozott a gyalogos aluljárók igényével. Mivel a metró állomásai — rendeltetésüknél fogva is — a legforgalmasabb csomópontokba esnek, kézenfekvővé vált a metró kijáratának egyesítése a gyalogos aluljárókkal.

A metrókon érkező tömeg szétosztása így igen egyszerűvé válik, mert az aluljáróba érkezve az utasok a céljukhoz legközelebb eső lépcsőn távozhatnak. Az aluljáró középső, teremszerű része elég nagy területű a metróról egyidőben érkező utastömeg befogadására.

Vegyük azt az esetet, amikor egy metrószerelvény befut az állomásra. A háromkocsis szerelvény 600 utasa közül pl. 400-an leszállnak. A mozgólépcső 1 perc alatt valamennyi utast az aluljáróba szállítja, ahonnan pl. 10 lépcsőn keresztül különböző irányokba távozhatnak. Ha 1 lépcsőkar szélessége 3,5 m, akkor az utasok elosztásához 35 m széles „keresztmetszet” áll rendelkezésre. Ha nincs aluljáró, hanem a metró mozgólépcsője pl. egy épületbe szállítja az utasokat, onnan pedig a járdán keresztül távozhatnak, széles járdát feltételezve is csak 6 m széles „keresztmetszet” áll rendelkezésre az utasok eloszlásához. Ebben az esetben állandósulna a gyalogosok torlódása, végső soron lassabban jutnának el úticéljukhoz.

59. ábra. Árkádosítás az Emkc aluljárónál

127