Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
III. fejezet. Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban, és helye az állami innovációs stratégiákban
Az „angol királyi család kereskedelmi hasznosításának" (sic!) külön szabályzata van.18 A védjegy - ellentétben a találmányokkal és az ipari mintákkal - az idő múlásával erkölcsileg nem amortizálódik, hanem a régi, jó hírű védjegy értéke, hitele az idő előrehaladtával növekszik, sőt az innovációs változások forgatagában a konstans védjegyek és más árujelzők képviselhetik a stabil orientációs pontokat, a vállalkozás „piaci kontinuitását". A védjegylicenciák fontos szerepet játszanak a technológiatranszferben, mivel a védjegyjogosult jó hírű jelzése használatát csak technikafejlődés és állandó minőségi kontroll mellett engedi meg. Emellett gyakori a nemzetközi kooperációkban a partnerek védjegyeinek összekapcsolt, kettős, kombinált használata („combined trademark"), amely a szoros együttműködés és bizalmi viszony szimbóluma is. Az üzleti kooperáció és a kollaterális licencek vegyüléke, keveréke a franchisingszerződés, amely a védjegyek mellett a névhasználat, a know-how, a szervezési ismeretek („orgware"), valamint az üzleti láncolatba és marketingrendszerbe körténő bekapcsolódás elemeiből tevődik össze, és egyfajta know-how- és goodwill-transzfert képvisel.19 2-§ ÁLLAMI INNOVÁCIÓS STRATÉGIÁK ÉS AZ IPARJOGVÉDELEM 7) A II. világháború végéig a kormányok (a katonai kutatások kivételével) nagyon kis figyelmet fordítottak a találmányok és az innováció előmozdítására. Ez az iparjogvédelmi törvényhozás és a versenytörvények keretében az autonóm piaci szféra önszervezése és önszabályozása számára fenntartott terület volt. Napjainkban a fejlett piacgazdaságokban a helyzet teljesen megváltozott, az államok tevékeny szerepet vállaltak az innováció pénzügyi támogatásában, továbbá annak szervezésében, aktivizálásában, az iparjogvédelem egyre inkább „politizálódik", a jogi szabályozás mikéntje egyben gazdasági és politikai formula is, kiépül az innováció állami szervezeti-intézményi háttere. Az innováció elsőrendű gazdaságpolitikai kérdéssé válása hátterében az a felismerés húzódott meg, hogy egy társadalom kreatív és innovatív potenciálja, a műszaki haladás a gazdasági növekedés alapvető (75-90%-os mértékre becsült) tényezője, a változtatás üteme a nemzetek fő megkülönböztetője, amelyet közérdekűsége, a társadalom húsába vágó, a generációkra hetedíziglen kiható jelentősége miatt gazdaságpolitikai prioritásként kell kezelni. Ugyanakkor a kutatási és fejlesztési költségek mértéke, megtérülésük aszinkronitása és kockázata olyan mértékben megnőtt, hogy a vállalkozó a szabadalmi rendszer, illetve a piac ex post elismerése alapján egyedül nem képes viselni ezeket. 91
