Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
III. fejezet. Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban, és helye az állami innovációs stratégiákban
Ezek a körülmények arra kényszerítik a kormányokat, hogy a szabadalmi rendszert kiegészítő, komplementer intézkedésekkel vállaljanak felelősséget a hosszú távú érdekekre orientált tudományos kutatás és műszaki fejlesztés ösztönzésében, irányításában, ex ante (a piaci sikert megelőző) támogatásában. Napjainkban ezért a fejlett piacgazdaságban a kormányok promóciós szerepet vállalnak az egyéni feltalálók és kisvállalkozások feltalálói és innovációs tevékenységének előmozdításában. Amellett, hogy ezekben az országokban a magánszektor jelentős szerepet tölt be az alkalmazott kutatás és fejlesztés finanszírozásában, rendkívül jelentős az állami szerepvállalás is a K+F támogatásában, az új termékek és termelési eljárások kifejlesztésének korai szakaszában. E körbe tartozik a közvetlen finanszírozás, preferenciális kölcsönök, állami szubvenciós juttatások, adókedvezmények (ún. „tax holiday"), kockázati tőke („venture or risk capital" juttatás olyan műszaki fejlesztési irányokban, ahol a kockázat magas és a megtérülési idő hosszú, illetve ahol a találmányok externális, külső társadalmi előnyei - pl. környezetvédelem, egészségügy, közlekedésbiztonság - meghaladják a cég számára jelentkező internális, belső hasznot). Az állam pénzügyi infúziós szerepe a kutatási-fejlesztési tevékenységben valamennyi fejlett piacgazdaságban kiemelkedő. A kormány által juttatott K+F alapok aránya a 80-as években az US A-ban 47%, Németországban 38%, Japánban 22%. A kormányok K+F finanszírozási politikája sok vonatkozásban eltér, de három fő jellemző kiemelhető.- Japánban általában a nemzeti rangú kutatási és fejlesztési területeken az ipar, a kormányzat és az akadémia tudósaiból alakult közös kutató teamek kapnak kormányzati támogatást. Ilyenek pl. a Nemzeti Projekt Rendszer és az ERATO („Exploratory Research for Advanced Technologies") program.- Az állami intézetek, mint az egyetemek, kutatószervezetek, laboratóriumok főleg az alapkutatások terén kapnak támogatást olyan témákban, amelyekben a kormányzat érdekelt (honvédelem, űrtechnika, nukleáris energia stb.), és ahol a rövid távú és utólagos piaci ösztönzés nem működik hatékonyan, mivel az innovációs költségek nagyságrendje és kockázati szintje a szabadalom fedezékében sem viselhető el.- A magánipar általában alkalmazott kutatásra és fejlesztésre kap támogatást stratégiai fontosságú területeken (pl. elektronika, számítástechnika, informatika, biotechnológia, új anyagok és robottechnika). A pénzügyi támogatás mellett a fejlett piacgazdaságokban az állam aktív szervező tevékenységet folytat, amelynek célja a kreativitás és az innovációs vállalkozókészség növelése, a közvetítő szervek révén az idea árüvá transzformálása, az invenciós/innovációs rés áthidalása, szűkítése. A 100-200 éve működő szabadalmi (iparjogvédelmi) hivatalok mellett létrejött a technológiapolitika széleskörűen kiépített intézményrendszere, és egyes országokban a nemzeti ipari és műszaki stratégiát kifejező innovációs törvények. 8) Az USA-ban a technológiapolitika csúcsszervei a Kongresszus Tudományos és Technológiai Bizottságának Tudományos, Kutatási és Technológiai Albizott92
