Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
közkincs minősége abban fejeződik ki, hogy nem lehet lefoglalni általában pl. a gravitáció törvényét, az oxidációs és redukciós folyamatokat, Mendel biológiai öröklődési törvényeit, irodalmi területen mondjuk a hexametert, zenében a moll hangnemet. A közkincs jogi státusa azt jelenti, hogy az oda tartozó javak szabadon, bárki által felhasználhatók engedélykérési vagy díjfizetési kötelezettség nélkül. Ez alól kivétel a szerzői jogban ismert fizető köztulajdon („domain public payant") intézménye, amely szerint meghatározott képzőművészeti alkotások közvetítő vállalat közreműködésével történő értékesítése esetén az oltalmi idő eltelte után is fizetni kell a vételár meghatározott százalékát kitevő közérdekű járulékot. 19) A szellemi javak közkincs körébe kerülésének - amint említettük - különböző esetei lehetnek a találmányok kapcsán:- önkéntes, tudatos nyilvánosságra hozatal,- a jogkövetkezményeket nem ismerő „önpublikáció",- a nyilvánosan hozzáférhető alkotásokra vonatkozó szellemi tulajdon oltalmának megszűnése. Ami az önkéntes, tudatos nyilvánosságra hozatalt illeti, erre számos példa van a tudomány- és technikatörténetben. Franklin Benjamin 1742-ben találta fel a kandallót kiszorító duruzsoló öntöttvas kályhát, amelyet szándékosan nem szabadalmaztatott, hogy ne gátolja a kályha gyors elterjedését. A természettudósok is gyakran idegenkedtek a szabadalmazástól. Pl. Oersted dán tudós el volt ragadtatva Daguerre képeitől, és azon a véleményen volt, hogy ezt a nagyszerű találmányt közkinccsé kell tenni, mert a szigorú szabadalmi kötöttségektől megszabadulva csak így válhat az egész emberiség hasznára, és ilyen módon még gyorsabban tökéletesíthető a fotografálás művészete. Daguerre nem lelkesedett túlságosan az ötletért, és csak akkor egyezett bele, hogy nyilvánosságra hozzák titkát, amikor szóba került, hogy a kormány örök áron megvásárolja találmányát. Ez meg is történt 1839-ben azzal a bejelentéssel, hogy Franciaország az egész világnak szabadon átnyújtja a fényképezés tudományát.27 Röntgen, a Curie házaspár szintén elhárította felfedezéseik gyakorlati felhasználásának szabadalmazását azzal, hogy az a közt illeti.28 Álláspontunk szerint a természettudományos felfedezéseknek ez az inherens közkincs természete gátolja a szabadalomhoz hasonló oltalom megteremtését. A különböző kísérletek a „tudósok jogai" kodifikálására, a felfedezések alapján létrehozott találmányok hasznában való részesedést biztosító elvi szabadalom létrehozására az ún. Ruffini-féle tervezet alapján a 20-as években, a Szovjetunió által szorgalmazott, de érdektelenség miatt hatályba nem lépett 1978. évi Genfi Szerződés a tudományos felfedezések nemzetközi lajstromozásáról mind azzal a tanulsággal járt, hogy a természet továbbra is tanítómestere a technikának („Natura Magister Artis"), de szellemi tulajdonba közvetlenül nem vehető. 71
