Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
gével vagy többszörösségével. A kifejezési forma unicitásának következménye a szerzői jogi oltalom multiplicitása, tehát a többszöri, párhuzamos oltalom elvi lehetősége, amely szerint nincs elsőbbségi rangsorolás, minden szubjektíve eredeti, nem plagizált, önálló munkán alapuló mű, személyes kifejezési forma oltalmat élvezhet. Az idea multiplicitásának, többszöri megalkothatóságának jogi következménye viszont a szabadalmi, használati minta-, valamint az ipari minta- és védjegyrendszerben a jogi védelem unicitása, a kettős oltalom tilalma és az alkotások elsőbbségi rangsorolása, mimellett az elsőbbséget élvező jog zárolja az oltalmi lehetőséget, kioltja (pl. az amerikai jog szerint) vagy alárendelt jogi pozícióba (előhasználati jog) szorítja vissza az elsőbbségi versenyben lemaradt versenytársat. A szerzői jogban is olyan művek kapcsán jelenik meg a regisztráció igénye (pl. audiovizuális művek, integrált áramkörök), ahol a többszörös megalkothatóság lehetősége fennáll. Ezzel függ össze a szoftverprogramozók valamely „hiteles helyen" való regisztrációs igénye is, amelyet esetenként a programnak a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz való beküldésével, közjegyzői letétbe helyezéssel vagy szabadalmi bejelentés tételével próbálnak teljesíteni, és ezen keresztül szerzőségük prima facie bizonyítékát megteremteni. 18) A szellemi tulajdon tárgyait jogi státus szempontjából két, ellentétpárt képező csoportba sorolhatjuk: a közkincs („public domain") és a jogi védelem („private domain") körébe. A közkincs fogalma a dologi tulajdon terén már ismert volt a római jogban is. A „res omnium communes" körébe sorolták pl. a levegőt, a folyóvizet („aqua profluens"). Beszéltek továbbá senki tulajdonában nem lévő dolgokról („res nullius"), illetve közhasználatról („usus publicus"). A közkincs fogalma a mai értelemben vett szerzői művek kapcsán is megjelent. Symmachus IV. századbeli szónok és politikus megállapítása szerint: „Oratio publicata res libera est" (a nyilvános szónoklat.közkincs).26 A közkincs körébe tartozhat származékos, esetleges módon elvileg minden - jogi oltalom nélkül - nyilvánosságra hozott szellemi termék, különösen pedig- az elvileg oltalomban részesíthető, de oltalmazni nem kívánt (az amerikai jogi szóhasználattal elhagyott, „abandoned" vagy elegánsabban a köznek felajánlott, „dedicated") szellemi javak,- a lejárt oltalmi idejű szellemi javak. Eredeti, abszolút módon - tehát abból ki nem vonhatóan - a közkincs körébe tartoznak különösen- az „oltalmazhatósági küszöb" alatti, a mesterségbeli köteles tudás (a „lex artis") körébe sorolható módszerek, a szakmai rutinhoz tartozó, nyilvánvaló, kézenfekvő, közhelyszerű, szokásos eljárásmódok, mindennapi mesterségbeli műfogások,- az „oltalmi plafon" fölötti sávba tartozó ideák, rendszerek, elvek, koncepciók, formák, szavak, nyelvek, szabályok, algoritmusok, képletek, elméletek, felfedezések, illetve az azok által tükrözött természeti törvények. Ezek 70