Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
A SZELLEMI SZUBSZTANCIA ÉS A SZELLEMI TULAJDON SZERKEZETE 4-§ 13) Az amerikai és japán szellemi tulajdoni elméletben elfogadott doktrína szerint a szellemi szubsztancia két elemből tevődik össze: a külső metszetét képező kifejezési formából („form of expression") és a belső gondolati tartalomból („idea").21 Ez a dichotómia szolgált az amerikai, japán és nyugat-európai üzleti körök által a GATT-ban előterjesztett javaslatok alapjául is. A javaslatok szerint a kifejezési forma oltalma a szerzői jog kompetenciájába tartozik. A szerzői jogi oltalomhoz az ideának, az emberi tudattartalomnak nem kell újnak lennie, a kifejezési formával szemben viszont követelmény, hogy eredeti legyen. Az eredetiség azt jelenti, hogy a műnek a szerzőtől kell erednie, tehát az ő független munkájának az eredménye kell hogy legyen, nem lehet más művéről másolt. A művel szemben nem követelmény, hogy meghatározott színvonalat, minőséget vagy értéket képviseljen. A szerzői jogi oltalom tehát az eredeti kifejezési formára vonatkozik, amely a mű külső strukturális szintje, az idea megnyilvánulása (pl. egy írásmű „szövegrétege"), de a mű egyediesült eleme is részoltalomban részesül. A római-germán jogcsaládban nem ennyire éles és tiszta az elválasztás az idea és a kifejezési forma között (pl. a német szerzői jog tárgya „a személyes szellemi alkotás", amelynek individualitása jelentkezhet a formában vagy a tartalomban, illetve a kettőben együtt, a technikai funkciók azonban per definitionem, mint nem személyes alkotások vannak kizárva az oltalomból, GBH GRUR 1984, 659, 661). Hasonlóképpen a magyar szerzői jog szerint alkotásnak csak az önálló, eredeti (egyéni) gondolati tartalmat kifejező mű részesülhet. Az amerikai szerzői jog iparjogvédelmi szempontból is fontos megkülönböztetése szerint vannak az autonóm képzeleten alapuló művészi, illetve fiktív művek („works of art", „works of fiction"), leíró jellegű tényművek („works of fact") és feladatra orientált funkcionális művek („works of function"). A megállapító, visszatükröző tényművek közé tartoznak pl. a térképek, telefonkönyvek, mutatók, katalógusok, hírek, történeti események leírása. A preskriptív, gyakorlati jellegű ideákat tartalmazó, funkcionális alkotások körébe tartoznak pl. a receptek, szabásminták, barkácskönyvek, kertészeti tanácsok, játékszabályok, testedzési, oktatási, gyógyítási eljárások, üzleti módszerek. A funkcionális művek körébe tartoznak az iparjogvédelem technikai jellegű tárgyaira (találmány, használati minta, új növényfajta) vonatkozó eredeti kifejezésformák (pl. leírásuk, ábrázolásuk), továbbá ide sorolhatók a jogszabálytervezetek, egyéb normatív alkotások, valamint a szoftverek, az integrált áramkörök eredeti kifejezési formái is. A funkcionális alkotások bivalens jellegűek, mivel a tartalmukat képező idea a kifejezési formában való megjelenés mellett a gyakorlatban működő operatív rendszerként is funkcionálhat, termékben vagy eljárásban ölthet testet. 66
