Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
A szerzői jog hagyományosan az eredeti kifejezési forma jelként való, kommunikatív, szellemi szükségleteket kielégítő felhasználására (a mű többszörözésére, reproduktív, sokszorozó másolására, pl. egy könyv kiadására) terjed ki, de a tartalom, az ideavédelem hiánya miatt a műben ismertetett operatív rendszer (pl. egy találmány) gyakorlati, anyagi szükségleteket kielégítő eszközként való felhasználására nem vonatkozik. A kifejezési forma társadalmi érvényesülési módja a nyilvánosság, a funkcionális alkotás nyilvános vagy titkos formában egyaránt működhet. 14) A funkcionális alkotások gyakorlati, utilitárius eszközként való felhasználása terén a verseny, a vállalkozás szabadságából következően az általános elv a szabad, korlátozás nélküli felhasználás, amely csak az iparjogvédelmi oltalomban részesíthető szellemi alkotások szűk körében korlátozható. Amíg tehát a szerzői jog tárgya „az idea kifejezése", külső jelformában való megnyilvánulása, addig „az idea hasznos áruhoz kötődő alkalmazásának", gyakorlati eszközként való funkcionálásának védelme az iparjogvédelem körében kereshető, de csak a történelmileg kialakult, lényegében oltalmazhatósági numerus clausust jelentő kategóriákban (szabadalmazható találmány, használati minta, növényfajta, integrált áramkör, ipari minta). A szellemi tulajdon tehát a szellemi szubsztancia két strukturális szintjén jelenik meg: a szerzői jog az eredeti kifejezési forma oltalmát, „kifejezésvédelmet", az iparjogvédelem a hasznos piaci áruhoz kötődő tudattartalom oltalmát, „áruideavédelmet" jelent. Az iparjogvédelem tárgyai közül a szabadalmi oltalomban részesülő találmány meghatározása a lényeg magas absztrakciós szintjén, konceptuális logikai definíciója révén valósul meg, a rá vonatkozó oltalom produktív ideahasznosítási jogot ad. Ezzel szemben a növényfajta, a használati minta, ipari minta, az integrált áramkör esetében az oltalom tárgyát képező idea meghatározása jelenségszinten, az áru konkrét kiviteli alakján (annak fenomenológiai jellemzésén) keresztül, a szerzői jogi kifejezésformához hasonló konkrétsággal történik, ennek megfelelően az ezekre vonatkozó iparjogvédelmi és szerzői jogok reproduktív jogok. Az idea hasznos áruban összefüggő alkalmazásának elvont verbális-logikai definíciója és az idea konkrét megjelenési formája jogi analógiával olyan absztrakciós szinten jelenik meg, mint az alkotmány - szabadalmi jogi norma - egyedi szabadalmi jogeset. Érdemes megemlíteni, hogy találmány esetében beszélnek az irodalomban a természeti törvény hasznosítását tételező találmányról, mint „lex inventionis"-ról, amely a természeti törvényt technikai törvénnyel konvertálja hasznos termékké vagy termelési eljárássá.22 Az oltalom tárgyának absztrakciós szintje elvileg meghatározza az oltalom terjedelmét is. A fogalom tartalma és terjedelme közötti fordított viszony logikai törvénye alapján minél kevesebb jellemzővel történik egy idea definiálása (pl. az igénypont esetében), annál nagyobb a definíció által felölelt tárgyak terjedelme és viszont: minél konkrétabb egy ipari terméket megjelenítő modellen vagy mintán, illetve általában valamely eredeti kifejezésformán keresztül való meghatározás, annál szűkebb az oltalom terjedelme, annál redukáltabb a kizárólagosság 67
