Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
A nevezetes 85. (3) cikk - mint ismeretes - lényegében a gazdasági verseny korlátozásának tilalmára vonatkozik, mentesítést ad azonban a kartelltilalom alól többek között abban az esetben, ha a korlátozás a technológiai fejlődés előmozdítását szolgálja, azaz promotív jellegű. Egy másik cikk, amely kapcsolódik az iparjogvédelemhez, a Római Szerződés 36. cikke. Ez mentesíti az áruk szabad áramlását akadályozó korlátozások tilalma alól egyebek között az ipari tulajdonjogokat. A Római Szerződés említett cikkei alapján tisztázni kellett az elméletben és a gyakorlatban egyaránt a szellemi tulajdonjogok és a verseny, illetve a szabad áruforgalom korlátozásának tilalma közötti összefüggéseket. Az a defenzív doktrína, hogy a szellemi tulajdonjogokat - mint „kartellrechtfrei" jelenségeket - feltétel nélkül mentesíteni kell a kartelltilalom alól, végül is nem aratott sikert. Nyilvánvaló ugyanis, hogy pl maga a szabadalmi jog is gátolni törekszik az oltalom túlzottan versenykorlátozó hatását (különösen a kényszerengedély belső rendszerével, a nem nyilvánvalóság követelményével). A bíróság egy 1969. évi ítéletében (Parke, Chloramphenicol) még kimondta, hogy „azokat a jogokat, amelyeket valamely tagállam valamely szabadalom tulajdonosának ad, a Római Szerződés 85-86. §-ai nem érintik". Végül a működőképes verseny („workable competition") fenntartása érdekében az az elv kristályosodott ki, hogy a szellemi tulajdonjogoknak csak a rendeltetésszerű, „normál" gyakorlása nem tekinthető tilalom alá eső, piacmonopolizáló versenykorlátozásnak. Emögött az úgynevezett pozitív hatás tana (Effektivitätsprinzip, efficiency) húzódik meg, amelynek alapján különbséget tesznek jó és rossz monopólium, pozitív és negatív hatású kartell között.20 A Közösség Bizottság külön, ún. csoportmentesítő szabályozást adott ki a Római Szerződés 85. (3) cikkének a szabadalmi és know-how hcenciaszerződésekre való alkalmazásáról. A szabadalmi licenciaszerződésekre vonatkozó 2349/94. sz., 1984. július 23-i szabályzat a szabadalmakkal, a védjegyekkel, a használati mintákkal és a hasznossági tanúsítványokkal, valamint a szerződéskötés után egy éven belül bejelentett találmányokkal összefüggő licenciaszerződésekre terjed ki. (Nem terjed ki azonban a patent poolokra, a joint venture keretében adott licenciákra, kresztlicenciákra, növényfajta licenciákra.) A szabályozás a technikai fejlődést előmozdítónak, ezért a 85. (3) cikk versenykorlátozási tilalmába nem ütközőnek tekinti, különösen a következő kikötéseket a szabadalmi licenciaszerződésekben, ha azok érvényes szabadalom hatálya alatt történnek: a kizárólagos, illetve egyedüli licenciát, az ugyanazon találmányra vonatkozó analóg szabadalmakkal védett egyes területeket érintő hasznosítási korlátozásokat legfeljebb öt évre, a licenciaadó védjegyének és ipari mintájának a licenciavevő általi használatára vonatkozó kötelezettséget, a licenciatermék műszakilag kielégítő hasznosításához szükséges áruknak és szolgáltatásoknak a licenciaadótól való beszerzésére vonatkozó előírást, minimális kötelezettségek és minimum royalty kikötését, a hasznosításnak a szerződés tartamára műszaki területek szerinti korlátozását, az al-licenciaterméknek a sza-64
