Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
tevékenység monopolizálását. Ezek az árrögzítéssel vagy piacfelosztással járó kartellcselekmények ipso facto bírói eltiltással járnak, egyéb esetekben azonban a „rule of reason" doktrína alapján konkrétan mérlegelik a versenykorlátozó hatást. Már a Kongresszus előtti tárgyalások során maga Sherman szenátor kijelentette, hogy „a szabadalmi jogok által biztosított korlátozott monopólium elismert kivétel, mivel ez az egyetlen módja a feltaláló díjazásának". Kezdetben a bíróságok a Sherman Act szűk értelmezésével lényegében azt az álláspontot foglalták el, hogy szabadalom esetén a monopolellenes törvény nem alkalmazható. Később ezt finomították és megkülönböztették a szabadalomban benne rejlő és kívül eső jogokat. A bíróság a „rule of reason" doktrína alkalmazásával esetenként mérlegelte egyrészt a szabadalomban benne rejlő jogokat, másrészt a monopolellenes törvényhozás elvei megsértésének konkrét fokát, pl. a cikk árának rögzítését a licenciaszerződésben, a piacok felosztását, a jövőbeli szabadalmakra keresztlicencia kikötését a piaci dominancia biztosítására, a hasznosítás területeinek korlátozását, a licenciavevővel kapcsolatos korlátozások kikötését (ún. „tying practices"), a szabadalom terjedelmén túli ellenőrzés kikötését, amely beléphet a „visszaélési zónába". A Legfelsőbb Bíróság kidolgozta az ún. „tying" doktrínát, amely szerint a korlátozó kikötések általában versenykorlátozó célúak, kivéve azt az esetet, ha a minőségellenőrzést szolgálják. Az általános értelmezési elv pedig az „in dubio pro libertate", kétség esetén a verseny szabadsága javára kell dönteni. (Ez a monopóliumértelmezési elv azonban nem vonatkozik a szabadalmi igénypontra, amelyre társadalmi szerződés jellege miatt az ekvivalencia elvvel kiegészített szerződési értelmezési szabályok az irányadók.) Szabadalmi licencia esetén a Legfelsőbb Bíróság versenyellenesnek tekintette pl. az olyan kikötést, amely „árukapcsolást" jelent, azaz valamely licenciát csak akkor ad, ha egy másik licenciát is vesznek. Az amerikai monopolellenes törvényhozás érvénytelennek tekintette a „patent pool" megállapodásokat, amikor több szabadalmas megállapodik, hogy a versenytársakat kizárja. A monopolellenes törvényhozás és a szabadalmi oltalom összefüggését végül úgy döntötték el, hogy bár a jogszerűen szerzett szabadalom önmagában nem jelent monopóliumot, de annak minősülhet, ha csalással szerezték a Szabadalmi Hivataltól, vagy ha visszaélésszerűen monopolizálási célokra használják fel.18 Japánban viszonylag kevés jogeset született a monopolellenes törvények és a szabadalmak összefüggéseiről.19 11) Az Európai Gazdasági Közösség keretében - a gazdasági verseny új dimenziói, európajogi paraméterei között - elvben és gyakorlatban fontos kérdésként merült fel az ipari tulajdonjogok és a velük kapcsolatos licenciaszerzódések viszonya a Közös Piacot létrehozó Római Szerződésnek a verseny és forgalom szabadságának biztosítására vonatkozó rendelkezéseihez, különösen a 85. (3) és a 36. cikkhez. 63
