Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
tossága erkölcsi megalapozottsága és a privativ jelleg (a „privo" latin igének „megfosztani" értelmében) hiánya, továbbá a kizárólagosság kivételessége és sokirányú korlátozottsága. A szabadalmi kizárólagosság erkölcsi megalapozottsága és privativ jellegének hiánya azt jelenti, hogy a szabadalom - szemben pl. egy adminisztratív monopóliummal - nem megfosztó, a vállalkozási szabadságot korlátozó jellegű, mivel olyan újonnan alkotott termékre vagy eljárásra nyújt elkülönítő kizárólagosságot a feltalálónak vagy jogutódjának, amely addig sem volt senkinek a birtokában, és így nem is vállalkozhatott rá, és amelynek titkát a feltaláló a szabadalom ellenében feltárta. Ezzel szemben a privativ jellegű adminisztratív és kartellmonopólium egy-egy már létező, elvileg nyitott tevékenységi kör egészét vonja el a társadalomnak nyújtott ellenszolgáltatás nélkül a versenytársak elől. A szabadalmi kizárólagosság kivételességének biztosítéka, a feltalálói tevékenység (nem nyilvánvalóság, kézenfekvőség) kreativitáspszichológiai gyökerű, ezért viszonylag rugalmas, nyílt kritérium, amelynek alapján a szabadalmi hatóságok szabályozzák az innovációs verseny versus kizárólagosság struktúra egyensúlyát. Az alapvetően negatív, preventív jellegű szabadalmi kizárólagosság sokirányú (időbeli, területi, terjedelmi, tartalmi stb.) korlátozásnak van alávetve, amelynek célja a jogosultat védő (protektiv) és másokat korlátozó (prohibitív) hatások egyensúlyának megteremtése. A szabadalom prokompetitív jellege következtében nem jellemezhető a monopólium = versenyhiány, a gazdasági verseny szabadságának kizárása képletével. A szabadalom prokompetitív eleme abban nyilvánul meg, hogy bárki számára nyitva áll a közzétett találmányból merített impulzusok révén a találmány továbbfejlesztésének vagy alternatív megoldások kifejlesztésének lehetősége. A szabadalom ily módon egy „önfeloldó", gyorsan enyésző piacuralom, versenyerősítő kizárólagosság. A szabadalom kooperatív eleme a piaci szereplők összekapcsolását szolgálja azzal, hogy a licencia adása, illetve az átruházhatóság révén a szabadalmas lehetőséget kap a kizárólagosság teljes vagy részleges átengedésére, az együttműködési kapcsolatok széles körű kiépítésére; a szabadalom tehát egyidejűleg versenyeszköz és kooperációs módszer („kotechnika"). A szabadalom „monopóliumparadoxona" azzal oldódik fel, hogy ez a jog a verseny gyermeke, a vállalkozási szabadság korlátozása a verseny erősítése érdekében, a prokompetitív és kooperatív elemekkel együtt kis mértékben „adagolt" kizárólagosság az innováció ösztönzése céljából. A fentiekben vázolt megfontolások alapján az USA, az EGK és Japán közjogi jellegű „antitrust" törvényeiben és gyakorlatában a szabadalmat, mint magánjogi szellemi tulajdont általában úgy tekintik, mint a monopoltilalom alóli kivételt, amely monopóliumnak csak az oltalommal való visszaélés esetén tekinthető.17 10) Mint ismeretes, az Amerikai Egyesült Államok monopolellenes törvénye, a „Sherman Antitrust Act" 1890-ben született. A törvény megtiltotta bármely ipari 62
