Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)

II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai

májában sokan elutasították amiatt, hogy a szerzői jog és az iparjogvédelem tár­gyát képező szellemi javak nem illeszthetők be a dologi tulajdon rendszerébe (pl. területhez kötöttek, időben korlátozottak). A vagyoni elméletek között további tekintélyes teória az anyagtalan javak jo­ga („Immaterialgüterrecht") elmélete (J. Kohler, napjainkban A. Trailer), vala­mint a versenyjogi elmélet (A. Elster). Kétségtelen mindkettő igazsága, mivel az iparjogvédelem és a szerzői jog tárgyai immateriális javak, továbbá szembetűnő az iparjogvédelmi jogok hangsúlyozottan versenyeszköz jellege, amelynek kö­vetkeztében a versenyjog különös részeként szoros kapcsolatban vannak egy­részt az iparjogvédelmet kiegészítő, tisztességtelen verseny elleni magánjogias szabályozással, másrészt az iparjogvédelmi jogok visszaélésszerű felhasználása során kialakított monopolhelyzet visszaszorítására is vonatkozó, közjogi as „an­titrust", kartelljogi törvényhozással. A személyiségi elméletek filozófiai alapját Kant szolgáltatta, aki a szerzői jo­got a legszemélyesebb jognak („ius personalissimum") minősítette/ A személyiségi elmélet alapvető jogászi kimunkálása - mint ismeretes - Gier­ke nevéhez fűződik. A személyiségi elmélet a vagyoni jogokat egy új, személyi­ségi dimenzióval bővítette, és alapul szolgált a francia duális, a vagyoni jogokat és a személyiségi jogokat („droit moral") külön kezelő és a német monista, a személyiségi és vagyoni elemeket összekapcsoló szerzői jogi elméletek kialakí­tásához, szemben az angolszász „copyright" felfogással, amelyben a szerzői sze­mélyiségi jogok háttérbe szorultak. (Napjainkban viszont tanúi vagyunk egy olyan folyamatnak, hogy az USA-nak a Berni Uniós Egyezményhez való csatla­kozása eredményeként az angolszász „copyright" rendszerébe integrálja a va­gyoni jogok mellett a szerzői személyiségi jogokat is.) A vagyoni és személyiségi aspektusokat szintetizálni törekvő kombinációs el­méletek között E. Ulmer monista elméletét emelhetjük ki, amely a személyiségi és vagyoni jogosítványok szétválaszthatatlanságát vallotta. A személyiségi el­méletek képezik az alapját a szellemi alkotások joga tanának is. 6 6) Az elméletek áttekintése meggyőz arról, hogy bennük - Szent Pál szavaival - „csak rész szerint van az igazság". Az elméletek egy-egy nézetét adják a jogterületnek, és nem egymást kizáró, hanem kiegészítő viszonyban vannak egymással, ahogy az ábrázoló geometriá­ban a felülnézet nem zárja ki az elölnézet vagy oldalnézet igazságát. A fentiek miatt azonban mindegyik csak zárt rendszerű részelmélet, amely egyetlen szempontot ragad ki: az alkotó személyét, a jog tárgyát vagy a jogi sza­bályozás módszerét. A személyiségi részelmélet (mint eredetelmélet) elsődlege­sen a szellemi alkotások genezisével összefüggő személyiségi elemek jelentősé­gét emeli ki, de a mozzanat „elméleti elhatalmasodása", kizárólagos, illetve monista szempontú előtérbe helyezése az iparjogvédelemben soha nem felelt meg a realitásnak. A szabadalom, védjegy- és ipari mintaoltalom nem a szellemi alkotó személyiségi jogainak felszentelését jelentik, hanem elsődlegesen gazda­sági, piaci tényezők. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom