Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
Az immateriális javak részelmélete (mint tárgyelmélet) csak a jog tárgya oldaláról közelíti meg a jogterületet, míg a versenyjogi részelmélet (mint eszközelmélet) egyoldalúan a jogi védelem eszközére, funkciójára helyezi a hangsúlyt. Az áttekintett részelméletek közül egyik sem alkalmas önmagában arra, hogy a jogterület átfogó szintézisét adja, dogmatikailag valamennyi vitatható. Nézetünk szerint az iparjogvédelem és a szerzői jog kutatása és oktatása során nem egyetlen elmélettel, hanem a jogtudomány mai állása szerinti plurális, nyitott elméletrendszerrel kell dolgozni, amelyben valamennyi részelmélet a maga sajátos, leszűkített szempontrendszerével, saját érvényességi körébe utalva helyet kaphat. Az elméletrendszer domináns eleme viszont csak olyan, a részelméletek fölé rendelhető elmélet lehet, amely a jogterület legátfogóbb és nemzetközileg legelfogadottabb, a jövő felé nyitott gondolkodási és szabályozási modelljét, valamint terminológiáját nyújtja. Napjaink gazdasági és nemzetközi realitásának leginkább megfelelő, legműködőképesebb és a nemzetközi jogi köztudatban, szakmai terminológiában is meggyökeresedett konzisztens gondolkodási és szabályozási struktúra a „szellemi tulajdon" („intellectual property"), amely az e téren működő ENSZ Világszervezet (WIPO = World Intellectual Property Organisation) nevében, nemzetközi egyezményeiben és kiadványaiban is elfogadott szintézis a szellemi javak rendszerben tartására, a jogterület tárgyainak „szellemi" jellege és a szabályozás „tulajdoni" módszere alapján. A szellemi tulajdon rendszere a nemzetközi technikai, kulturális, piaci, kommunikációs kapcsolatokat megkönnyítő, viszonylag egységes fogalom-, intézmény- és terminológiai komplexumot is jelent. Elengedhetetlen tehát, hogy az iparjogvédelem kutatása és oktatása körében domináns elméletként a szellemi tulajdon doktrínáját helyezzük előtérbe, elkerülve az eszmei háttér eddigi beszűkülését a szellemi alkotások joga részelméletére, illetve egyéb, parciális elméletekre. A szellemi tulajdon elmélete - amelyet a német filozófiában részletesen Schopenhauer fejtett ki - nem sorolja a szellemi javakat a dologi tulajdon körébe, hanem annak szellemi párdarabjaként fogja fel. Napjainkban ezzel összhangban az NSZK-ban a jogirodalom és a törvényhozás visszatér a „Schutz des geistigen Eigentums" kifejezés használatához és általában a „szellemi tulajdon" elméletének terminológiájához.8 A francia jogirodalom vezető elmélete szerint: „le droit de brevet n'était rien d'autre qu'un droit de propriété, un droit de propriété incorporelle".9 A tulajdonjognak ez a tágabb körű, a fizikai dolgok világán túllépő felfogása az angolszász jogcsaládban a leginkább kidolgozott, sőt az USA-ban ez az egyedüli olyan tulajdonforma, amelyet az Alkotmány 8. cikk (8) bekezdése külön megemlít. A Szövetségi Fellebbezési Bíróság legutóbb egy 1983. évi döntésében egyértelműen kimondta, hogy a szabadalom „tulajdonnak" tekintendő (Carl Schench A. G. V. Norton Corp. Fed. Cir. 1983.). A legtágabb elméleti felfogás szerint a tulajdonjog jogilag kikényszeríthető hatalom arra, hogy külső gazdasági források, extemáliák- ezek körébe tartozik az információ is - belsővé tételével, interiorizálásával másokat azok használatá-57
